A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
Ilyen hangok mélyebben is tapasztalhatók, nemcsak funkcionárius berkekben, de mégis általában inkább a párttagságban. Kaptam egy levelet Szolnok megyéből egy elvtársnőtől, aki ott a megyei bizottság munkatársa volt. Kádár elvtársnak is írt egy hosszú levelet. Az elvtársnőt leváltották pártfunkciójából, eltiltották attól, hogy függetlenítve legyen, mert tavaly nyáron propagandista konferencián mondott olyat, hogy Rákosi ilyen és ilyen hibát követett el és, hogy a pártfunkcionáriusok időnként félre lettek vezetve. Mindez szintén mutatja azt a nézetet, ami igazolja Rákosi-Gerő és a többieket bizonyos dolgokban. E nézet szerint nem lett volna ellenforradalom ha Rákosi, Gerő és a többiek itt vannak. Nekem tehát az a véleményem, hogy egészen nyugodtan, élesen, bátran fel lehet vetni ezeket a kérdéseket, ne kezeljük ezt ilyen suba alatt. Nem lesz ebből különösebb háború, hiszen általában rendes elvtársakról van szó. Nekem még Keletinéről is az a véleményem, hogy becsületes, de rossz módszerrel dolgozik, és nem szeretik. Felvetődött, mi van még a jogi karon kívül? Beszéltünk már a TTIT-ről és a Szabó Ervin Könyvtárról. Nekem ezzel kapcsolatban nem az a véleményem, amit Kelen elvtárs mondott, hogy szervezetten csinálják. Én nem látom, hogy ott szervezetten fordulnának a párt politikájával szemben. Azt állítom, és a Központi Bizottság ülésén mondottakat sajnos még jobban alá tudom támasztani, hogy itt a párttagság körében alapvető kérdésekben más a vélemény. Egy példát erre. Itt van a TTIT szemináriumi javaslata. Itt az irodalomjegyzék 3/4-ed részében Lukács müveit adták meg. Mikor az ezzel foglalkozó elvtársnő kijelentette: ez így nem lesz helyes, várjuk meg, mi derül ki a Lukács-vitából, azt mondták rá, hogy szektáns. Egyébként Hermannt 62 bízták meg a szemináriumvezetéssel, aki legfőbb híve Lukácsnak. Általában furcsa helyzet tapasztalható a TTIT-ben. Kiderült, hogy az ott dolgozók nem tudják Mód miért kapott pártbüntetést. Ő nem nyilatkozott úgy meg ott, hogy elmondja, ilyen és ilyen nézeti voltak, és az elvtársak élnek-halnak Módért. Nagyra becsülik mindannyian. A TTIT a Politikai Bizottság elé fog kerülni, és már dolgozik egy brigád a munka felülvizsgálatán. A Szabó Ervin Könyvtárban az történt, hogy szintén megindították a munkát. A taggyűlési beszámoló 4 hónapos nyomásra történt. Megállapodtunk, hogy feltárják a dolgokat, megállapodtunk, kiket kell kidobni onnan stb. Utoljára a partizánokról csak néhány szót. Meghívottként részt vettem ezen a tanácskozáson. Rossz hatással volt rám, amit ott láttam. Voltak külföldiek, és egész érthetetlenül és hallatlan módon ugráltak fel itt az emberek és tették a javaslatot, hogy a titkár[t] és az elnököt ott válasszák meg, és a kerületek kooptálják az embereket. De van másik oldala is a dolognak. Kezdünk kicsit nem komolyan törődni a demokráciával. Beszéltem becsületes elvtársakkal és elmondják, hogy régen nagy lebecsüléssel kezelték őket, még a jelölőHermann István (1925-1986) ekkor valóban Lukács György tanítványaként dolgozott az MTA Filozófiai Intézetében, 1958-ban a Lukáccsal szembeni támadások nyomán állását vesztette. Előadói státuszára 1. MOL M-KS 288. f. 33 cs. 1958/16. ö. e. Vö.: HELLER Ágnes: Bicikliző majom. Élet- és korrajz. Múlt és Jövő Kiadó, Bp., 1998. 136-145. 814
