A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

munkásokból, szegényparasztokból szerveződött, mégis ebben a tisztikarban a katonákkal, legénységgel való bánásmódban jelentkezett a Horthy-hadsereg öröksége. Ezt személy szerint mindenki tapasztalta, hogy bántak vele, hogy bántak a fiatalokkal. Ezek a jelenségek a Horthy-hadseregben kialakult gyakorlat maradványai voltak a tisztikarnál és igen nagy szerepük volt ezeknek abban, hogy a hadseregben a legénység és a tisztikar között bizonyos szakadás következett be. Többször elmondják még tartalékos tisztek is, kiképzésük után, hogyan szúrtak ki velük. Ami az 1956-os helyzetet illeti. Nekem van Gyurkótól egy feljegyzésem, amelyben le van írva, hogy 1956. szeptember 29-én, a hadsereg napján megjelentek tábornoki egyenruhában az előzőleg rehabilitált tábornokok. Akkor is volt a hadseregben kollégium, azt hiszem, úgy hívták, hogy katonai tanács. Ennek a tagjaival nem lett megbeszélve a dolog. Mikor érdeklődtek, hogy kik ezek az emberek, kiderült, hogy még Szabó elvtárs sem tudta. Azt válaszolta: ezek ügyét Bata és Hazai csinálták személy szerint. Le van pontosan az is írva, hogy a rehabilitált tábornokok mennyi rehabilitálási pénzt kaptak. Ezek a rehabilitáltak általában régi horthysta tisztek, tábornokok voltak. Tehát amellett, hogy megmutatjuk, milyen revizionista nézetek voltak a hadsereg felső vezetésében, milyen szövetségesei voltak Nagy Imrének, meg kell mondani, hogy ez a rehabilitálás szintén rombolt. Benne is van a jelentésben, hogy a tisztek egy részének leszerelését szilárd, párthű emberekkel oldották meg.

35 Valóban volt egy létező politikai program. A hadsereg vezetésében - Bata nézeteiben és Hazai nézeteiben is - az volt a kialakult vélemény - amit egyébként a belügyben is hallottam -, hogy ha Farkas vagy Rákosi vezette volna a hadsereget és az Államvédelmi Hatóságot októberben, akkor nem történt volna meg, ami megtörtént. Mi itt a helyzet - ezzel szembe kell nézni. Ez azt jelentette, hogy nem értették meg a párt harcában ennek a kérdésnek jelentőségét, mert itt nem az volt a baj, hogy nem ők vezettek, hanem az, hogy nem előbb történt meg a pártban a változás

36 - pl. 1956 márciusában - és ez vezetett oda, hogy a válság ennyire elmélyült, és a revizionista erők felül tudtak emelkedni. Ennek káros és romboló hatása volt. Másik oldalon tapasztalható volt a liberalizmus, nagy számban vettek fel Horthy-tiszteket és azokat, akik ez ellen szót emeltek, értelmiségellenesnek titulálták. Október 11-én volt egy katonai tanácsi ülés, ahol a hadsereg erkölcsi-politikai állapota volt napirenden és az erkölcs-politikai állapotról, ha jól emlékszem A végleges szövegben ez a rész szó szerint megegyezik az eredeti jelentés szövegével. Vö. Kádár János hozzászólásával az országos pártértekezleten. Az 1957. júniusi pártértekezleten Kádár János zárszavában ez így hangzott: „Van most is az államvédelemnél egy parányi töredék [...] amelyik azon a nézeten van, hogy ha Rákosi és Farkas vezette volna az Államvédelmi Hatóságot októberben, akkor nem lett volna ellenforradalmi felkelés. [...] A mi nézetünk szerint [...] a helyzet az, hogy nem emiatt volt itt sikeres ellenforradalmi felkelés, mert nem a Rákosi és a Farkas vezette akkor az Államvédelmi Hatóságot, hanem amiatt, mert sok éven keresztül ők vezették." (MOLM-KS 288. f. 3. cs. 3. ő. e.) 748