A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
évet és 65 éves korukban ők is megkapják a nyugdíjat. Itt is osztályszempontokat kellene érvényesíteni. Helyes volna tehát megfontolni, hogy a várakozási idő a nyugdíjkorhatár elérése szempontjából ilyenkor ne 10 év legyen. 65 FOCK JENŐ elvtárs: Nem helyes ez az elgondolás, mert csak néhány ezer tőkésről és több tízezer munkásról van szó. MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Amikor az osztrák elvtársakkal beszélgettünk, elmondták, hogy az osztrák munkások 1 évben 4 hónapot azért dolgoznak, hogy adójukat kifizessék, lényegében 8 havi fizetésből élnek egész éven át. Mi évek óta benne vagyunk a demagógia uszályába[n]. Most hallom először, mennyi a nyugdíjasok száma. Horthy-Magyarországon 280000-re becsültük a nyugdíjasok számát. Ebbe a számba nem tartoztak bele munkások, hanem nagyrészt kistisztviselő rétegek, csendőrök, rendőrök, köztisztviselők. Most a nyugdíjasok száma 607000. Ez a nagyszámú nyugdíjas azt jelenti, hogy a 10 milliós Magyarországnak kb. 7%-a nyugdíjas. Mi ezt nem tudatosítjuk, nem mondjuk meg a világ felé, hogy ilyen nagy terhet cipel az állam és döntő mértékben a munkásosztály. Ezért szeretném felvetni az alábbiakat: vegyük le ezt a javaslatot napirendről, mert az elkövetkezendő 5 éven belül ezt a kérdést generálisan megoldani nem lehet. Nem vagyok híve a toldozgatásnak-foltozgatásnak. Miért? Azért, mert ez tovább izgatja azokat, akiknek jövedelmén most nem toldozgatunk. Ehelyett felvetem a kérdést: nézzük meg közös teherviselés alapján mit lehet elérni. Álljunk ki a munkások elé a szakszervezettel együtt és mondjuk meg, hogy politikai szempontból milyen jelentősége van, ha önként vállalnak l%-[k]al magasabb hozzájárulást. A nyugdíjrendezést csak közös teherviselés alapján lehet megoldani. Úgy vagyunk a nyugdíjasokkal, mint a diákokkal, akik verik az asztalt, hogy miért nem 800 Ft-os ösztöndíjat kapnak. Arról már nem beszélnek, hogy 10 évvel ezelőtt egyáltalán nem kaptak ösztöndíjat. Amellett vagyok tehát, agitációs szempontból vessük fel, hogy a nyugdíjügyet hozzájárulás nélkül nem lehet megoldani. Teremtsünk továbbá rendet azon a fronton, hogy a horthysta csendőrt Az előterjesztés szerint: „A nyugdíjazáshoz megkívánt szolgálati időt 1952-ben 8 évről 10 évre emelték. Ez a viszonylag rövid szolgálati idő lehetővé tette, hogy a háború előtt gyakran munka nélkül vagy a tőkések fekete listáin lévő dolgozók is megszerezhessék a nyugdíjhoz szükséges elegendő időt. Ez azonban most már azzal a veszéllyel jár, hogy az államosítás utáni években munkát vállalt idősebb volt kereskedő, önálló iparos stb. 1958-ban és a rákövetkező években nagyobb számban elérik a nyugdíjhoz szükséges kort és szolgálati időt, és az érvényben levő rendelkezéseknek megfelelően, keresetüktől függően ugyanolyan nyugdíjban részesülnek, mint a több évtizedes munkaviszonnyal és hasonló keresettel rendelkező dolgozók. [...] A hosszabb, munkában eltöltött idő érvényre juttatása érdekében az 1954. évi nyugdíjtörvény alapján nyugdíjazottaknak és a jövőben nyugdíjazásra kerülőknek a nyugdíjpótlékát úgy kell megállapítani, hogy az 1929-45 között eltöltött időt figyelembe vegyék. Ezzel egyidőben meg kell hosszabbítani a jelenlegi 10 év várományi időt. A meghosszabbítás lépcsőzetesen történjék 1958-tól kezdődően, amíg el nem éri a 25 évet. (1958-ban 11, 1959-ben 12, 1972-ben 25 év.) A megkívántnál kevesebb, de legalább 10 év munkaviszonnyal rendelkezők csökkentett nyugdíjat kapjanak". 640
