A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
és az én volt pékmesteremet, akinél dolgoztam, ne lehessen azonos mértékkel elbírálni. Ez azt jelenti, hogy igenis nézzük meg a nyugdíjak megállapításánál az osztályszempontokat. A szakszervezetnek is világosan meg kell mondani, hogy a nyugati országokban hogyan néznek ki a nyugdíjak, és megfelelő összehasonlítással mutassuk meg, nálunk mi a helyzet. Nagyzási mániával akarjuk lepipálni a népi demokráciákat és a nyugatot is ilyen téren? Helyesebb tehát, ha a Politikai Bizottság olyan határozatot hoz, hogy közös teherviselés alapján rendezni kell a nyugdíjakat. SÁNDOR JÓZSEF elvtárs: Mi ezt a kérdést az Ágit. Prop. Osztállyal megvizsgáltuk és az a véleményünk, hogy jelenleg nem célszerű az 1 vagy 1/2%-os emelés. Ha az elmúlt 1 év tapasztalatait elemezzük, meg lehet állapítani, hogy az elért eredmények döntő alapja a szó és tett egysége. Ha ebből indulunk ki, akkor javasolom: vegyük le napirendről ezt a kérdést 1 évig és ezt világosan meg kell mondani az érdekelteknek annál inkább, mert véleményünk szerint helytelenül a szakszervezet elnöksége ezt a kérdést kivitte a közvéleménybe, tehát választ kell adnunk. Helyeslem, hogy megnézzük az osztályszempontokat. Mi ezt a kérdést a SZOT vezetői felé néhány héttel ezelőtt már felvetettük, de ezzel kapcsolatban nem volt egységes, határozott válasz. Ha jól fogjuk meg ezt a kérdést, a munkásosztály széles tömegeiben ez feltétlenül pozitív hatású lenne. A 10 év kérdésével foglalkozni kell. Azonkívül foglalkozni kell olyan kérdéssel is, hogy megnézzük: a 607 000 nyugdíjasnál mit lehet csinálni kutatómunkával. Nem lehetne-e szakmánként figyelembe venni, pl. bányászoknál, kohászoknál a korhatár csökkentését, ugyanakkor más szakmáknál (könnyebb iparágak[nál]) emelni a korhatárt. Ezzel csökkenteni lehet a nyugdíjasok számát. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Nem tudom a javaslatot megszavazni, mert ennek a fedezete kétféleképpen képzelhető el: kölcsönt kérünk, vagy rontani a pénzt. Én egyiket sem szavazom meg. A nyugdíjasok helyzetét általában nem tartom kétségbeejtőnek, persze nem rózsás. Nem a 200-150 Ft-os nyugdíjasok teszik ki a fő tömeget, hanem az 5-600 Ft-osak. Muszáj várni ezzel a kérdéssel, mert nincs reális alap az emelésre. Én amellett vagyok: vegyük le napirendről, és hozzá kell látni a kérdés rendezését elősegítő határozat elkészítéséhez, ami az összes fontos kérdésekben állást foglal. Az, hogy a felnőtt lakosság 12%-a nyugdíjas legyen, nem tartható. Ennek megoldása egy csapásra nem megy. Most 200 000-től elvenni a nyugdíjat nem lehet. Szerintem is a nyugdíjkorhatár helyes megállapítására kell helyezni a súlyt. El kell készíteni annak a tervét, hogyan lehetne olyan nyugdíjrendszert bevezetni, ami valóban nyugdíjrendszer, vagyis akkor következik be, amikor az illető már nem tud egészséges emberként dolgozni. Azon is lehet gondolkozni, hogy szakmánként különböző korhatárokat állapítsunk meg. A tisztviselő más határig bírja a munkát, másig a munkás és másig a katonatiszt. Mindezt meg kell nézni. Ezen kívül össze kellene szedni összehasonlító adatokat. Meg kellene 641
