A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

rendőrnek maradni, ami törvényszerű, hogy eredeti hivatását akarja folytatni, mert ez jobb életet biztosít számára. S így belekerültünk egy olyan szituációba, hogy azt se tudjuk megmondani, hogy az ellenforradalom bűne, vagy a saját hibánk. Az életszínvonal kérdésében nem mondhatjuk, hogy belekerültünk az ellenforradalom szorítójába - bár ez is hozzájárult -, de a dolog másik részét mi határoztuk el, kormány és párthatározat volt, de a miniszterek felemelték a fizetéseket és végül tarthatatlan helyzet alakult ki. Ez azért következett be, mert ebben a kérdésben nem volt pártkontroll. Mi nem akarjuk azt, ami valamikor volt, hogy az Allamgazdasági Osztály úgy dolgozott, hogy az állami szerveknek semmiféle hatáskört, felelősséget nem biztosított. Nem tudnám megmondani részleteiben, hogyan kellene ezt csinálni. A múltban az volt, hogy az állami szervek helyett a Politikai Bizottság megvitatta és kidolgozta a kérdéseket és ezen nem volt mit vitatkozni, s ezzel a felelősséget, hatáskört levettük az állami szervek válláról. Ez volt a sok évi gyakorlat. Most úgy kellene csinálni, hogy legyen a pártban néhány elvtárs, aki hivatásszerűen ellenőrzi a pártvonalat, s a kormányban dolgozó kommunisták a fő kérdésekben a párt vonalához tartják magukat. Ez lenne Friss elvtárs fő feladata, s ez fontosabb, mint a kutatóintézet, és fontosabb, mint az, hogy a Gazdasági Bizottság titkára legyen. Ez olyan dolog, hogy vannak olyan problémák, amit csak a párt tud kontrollálni a gazdasági és állami szervek felé, és jelezni kell, ha nem helyes irányba mennek. Ilyen bajok vannak most a gazdasági szervek munkájában. Vannak viták ebben a kérdésben. Nem sikerült pl. a fo irányvonalat tartani a Szaktanácsnál, s vannak olyan tendenciák, amelyekbe a pártnak bele kell szólni. Pl. a Népakarat szerkesztősége szinte keresi azt, hogy milyen hibát lehet felvetni. Itt van pl. a kilakoltatás kérdése. Közölnek egy fényképet.

19 Valahol egy nyugati lapból kiszedték, s fogták és leközölték. Az egyik este hazamenetelkor látjuk, hogy a Munkásmozgalmi Intézet előtt egy kilakoltatott család áll. Hogy kerül oda a Munkásmozgalmi Intézet elé ez a család. Ezt senki se tudja. Persze már ott álltak a diplomáciai kocsik és fényképezték az esetet. Kiderült, hogy valahol a G. Dej Hajógyárban adtak lakást nekik, de nem foglalták el. Erre odavitték őket a Parlament elé. Mondtam, hogy tegyék őket teherautóra és vigyék el. Még ha meg lett volna szervezve /?/ se lehetett volna jobban, mint ha a diplomáciai kocsiknak direkt odatették volna. S ezt a Népakarat megjelentette. Itt van pl. a nyereségrészesedés. Hát nem lehet a munkásoknak megmondani, hogy: „emberek, az ország, a népünk az idén csak 5%-ot, de jövőre esetleg 45%-ot tud adni". Ezt meg lehet az embereknek mondani. Egy rendeletet többféleképpen lehet alkalmazni. A dolog úgy áll, hogy van egy rendelet és ugyanakkor van egy másik rendelet, amely megállapítja, hogy ez évben hogy hajtjuk végre ezt a kérdést. Milyen alapon fizetünk 1 milliárd Ft nyereségrészesedést? „Lakik: az udvarban." {Népakarat, 1957. szeptember 9.) A fényképes riport a lap utolsó oldalán jelent meg. A Népszínház utca 27. sz. udvarán lakó 69 éves nyugdíjas számára kért az újság az illetékesektől emberségesebb bánásmódot, miután igazságtalanul illetéktelen lakásfoglalónak minősítve kilakoltatták. 468