A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

hozott határozathozatal után került sor.

39 Lodge fellépése mindenesetre arra indította az ENSZ főtitkárát, hogy december 16-án táviratot intézzen a magyar külügyminiszterhez. Dag Hammarskjöld aggodalmának adott hangot Maiéter és társai küszöbön álló pere miatt és jelezte, egyiptomi hivatalos útjáról visszatérőben szívesen megállna Magyarországon. Az utazásra végül - annak ellenére, hogy a Politikai Bizottság 1957. december 21-i ülésén a látogatást illetően pozitív állásfoglalás született - mégsem került sor. 1957 második felében vált esedékessé azoknak a nemzetközi „baráti" látogatásoknak a viszonzása, amelyekre még 1956 novemberében és 1957 elején került sor. A Politikai Bizottság 1957. augusztus 13-i ülésén foglalkozott a külföldi utazások tervével. Akkor még olyan határozat született, hogy október folyamán magyar párt- és kormányküldöttség utazik az NDK-ba és Romániába, viszont elhalasztják a csehszlovákiai látogatást, illetve későbbi időpontban utaznak Kínába. A tervezett utazásokra 1957 folyamán nem került sor,

40 de Kádár János elfogadta Csou En-laj miniszterelnök 1957. július 31-i meghívását, és szeptember végén Marosán Györggyel elutazott Pekingbe.

41 Magyar részről viszonozni akarták az 1956 őszén nyújtott kínai támogatást, Csou En-laj januári látogatását. Másfelől a nemzetközi kommunista mozgalomban és az ázsiai országok körében egyre nagyobb tekintélyű Kína támogatását külpolitikai téren is kamatoztatni lehetett. Száll József, a pekingi követség ideiglenes ügyvivője 1957. augusztus 9-i Kádárnak címzett feljegyzésében még egy barátsági és együttműködési egyezmény megkötését is javasolta Kínával, mert szerinte „Egy ilyen szerződés megkötése elősegíti a két ország szoros kapcsolatainak, együttműködésének továbbfejlesztését, segíti helyreállítani nemzetközi tekintélyünket, növelni fogja súlyunkat az ázsiai országok körében, és formálisan is lehetővé teszi számunkra a Kínai Népköztársaság segítségét és támogatását az ázsiai országokban."

42 1957 őszére a Kádár-kormány pozíciója a szocialista táboron belül is megerősödött. Míg 1956 végén Kádároknak nem csupán a szovjetek, de a tábor országai előtt is bizonyítani kellett, hogy képesek a rendet fenntartani, és a hatalmat megszilárdítani, a szocialista országok kommunista pártjai novemberi moszkvai tanácskozásáról kiadott nyilatkozatból már kimaradt a magyar kormány támogatására vonatkozó kitétel. Kádár kijelenthette, hogy a Magyar Népköztársasággal való szolidarizálásxz. már nem tartanak igényt és a kínaiak véleménye is az volt, hogy „Magyarországon a szocializmus ügye áy MOL XIX-J-1-u Sík Endre iratai 68. d. Kádár János és a román pártvezetők között sor került egy nem hivatalos találkozóra, amelynek témája nagy valószínűséggel a Romániában tartózkodó Nagy Imre-csoport sorsa volt. Sem a találkozó időpontjáról, sem a megbeszélések tartalmáról nem rendelkezünk információkkal. A kínai út értékelését 1. Magyar-kínai kapcsolatok 1956-1959. Dokumentumok. Összeállította SZOBOLEVSZKI Sándor. MTA Jelenkor-kutató Bizottság, Bp., 2001. 17-19. Magyar-kínai kapcsolatok 1956-1959.

1. m. 214. 41