A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
hajlandók a szervezet keretében feladatot vállalni. 23 Megélénkült a népfrontiroda tevékenysége, és a megújulás jelei egyre határozottabban mutatkoztak a vidéki népfrontbizottságokban is. Dávid Ferenc kollégáival olyan elképzelést kívánt megvalósítani, amely lehetővé tette volna, hogy a népfront átmenetileg az 1957 januárjában felfüggesztett Magyar írók Szövetsége helyébe lépjen. Tárgyalások folytak egy országos jellegű irodalmi-kulturális hetilap indításáról, Féja Géza és Tamási Áron szerkesztésében. Felvetődött a Szabadművelődési Tanács intézményének újjáélesztése is. Mindez azonban nem kerülte el az éber belügyi szervek figyelmét. Nem a megfigyelés jelentett veszélyt önmagában, hanem ennek Összekapcsolódása a liberalizálás minden jelére aggodalommal reagáló konzervatív politikai tényezők törekvéseivel. Minél magasabb szinten írták át az ügynökök jelentéseiből készült összefoglalókat, annál inkább politikai tartalommal telítődtek. A legfelső vezetés előtt felsejlett a „szörnyű kép": a Hazafias Népfront vagy az ellenzéki erők gyűjtőmedencéjévé válik, vagy - ami majdnem ugyanaz - a „harmadik utas, nemzeti kommunista vonal" fellegvárává alakul. Kétségtelenül megvolt ennek, ha nem is a veszélye, de a halvány körvonala. A kérdés az volt, hogy a hatalmi centrum, a Politikai Bizottság hajlandó-e egy későbbi liberalizálás sikeréért kockázatot vállalni? Időközben a lojálisabb, a kádári kormányzat számára az új népfrontban partnerként feltétlen számításba jövő személyiségek is megszólaltak. Mindenekelőtt a volt kisgazdapárti Ortutay Gyula, Mihályfi Ernő, Barcs Sándor nevével fémjelzett baloldali értelmiség csoportja, de a volt koalíciós pártok más képviselői, sőt kommunisták is. A különböző előkészítő tanácskozásokon Mesterházi Lajos, Péter János, Harrer Ferenc, Ortutay Gyula, néhány egyházi személyiség és mások a pártvezetés értésére adták, hogy a legszívesebben az MSZMP-vel szövetséges, mozgalomból szervezetté váló, párt jellegű népfrontban vennének részt, amely, ha korlátozottan is, de valóságos politikai mozgásteret biztosítana a benne részt vevő politikusoknak. Kifejezést adtak annak a reményüknek, hogy az MSZMP az adminisztratív beavatkozások helyett fokozatosan tagjain keresztül, politikai eszközökkel kívánja majd vezető szerepét érvényesíteni. A kérdés az volt, hogy visszhangra talál-e ez a pártapparátusban, lesz-e támogatója a Politikai Bizottság előtt, és végül sikerül-e féken tartani a PB konzervatív csoportját? Az MSZMP Politikai Bizottsága 1957. szeptember 17-i ülésén tárgyalta a témát, amelyen Fehér Lajos, Kiss Károly, Rónai Sándor nem voltjelen. A meghívottak között ott volt Dávid Ferenc is, aki azonban nem szólalt meg. A téma előadója Apró Antal és Sándor József volt. Az írásos előterjesztés semmitmondónak tűnt. Kilátásba helyezte ugyan a népfront szervezetté válását, mozgásterét azonban meglehetősen szűken vonta meg. Mindenekelőtt az MSZMP akarata BENKŐ Péter: A Hazafias Népfront és a népi mozgalom 1957-ben. Múltunk, 1995. 3. sz. 73-98. 33
