A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

igényeit nem tudja megfelelően kielégíteni. Elmondják a termelőszövetkeze­tekben, hogy szerződést kötöttek a gépállomással, hogy július 10-ig learatják a gabonát és még most is 25 százalék nincs learatva. A szövetkezeteknél versengés indul meg, és a gépállomás nem tudja, hogy az adott pillanatban hova küldje a gépeket. Mi volt az elképzelés a termelőszövetkezeteknek adott Zetorokkal kapcsolatban? Vannak jó, nagy szövetkezetek, ahol a Zetorokat jól ki tudják használni. Vagy kötnek szerződést a gépállomással, hogy egy Zetor teljes mértékben az ö rendelkezésükre áll, vagy megpróbál vásárolni, és azt teljes mértékben ki tudja használni. Magában véve lehet az jó dolog, hogy a termelőszövetkezeteknél legyen Zetor, néhány darabbal ki lehet ezt próbálni. Ha viszont most az a helyzet, hogy keveset tudunk behozni, mert nincs rá pénz, akkor természetesen nem tudunk a termelőszövetkezeteknek, még inkább a termelőcsoportoknak adni. Biztosítás kérdésével kapcsolatban. Itt kezdetben csak a nyugdíj kérdése szerepelt, meglepetés most a betegbiztosítás. Azt hiszem, nem tudjuk megvalósítani. Inkább arra kell törekedni, hogy az öregségi biztosítást a tsz-ek lehetőleg saját erejükből oldják meg. Utolsónak akarok megemlíteni egy kérdést, amit egyszer már a Falusi Osztálynak is felvetettem. Ez pedig a termelőszövetkezeti tagoknak fizetendő előleg kérdése. Egyébként ez összefügg az értékesítés kérdésével is. Különösen az értékesítés így rendkívül nagy bizonytalanságot takar, mert ez lefolyhat úgy is, hogy a munkaegységre kiadunk a tagoknak kb. 10 kg búzát és a többit lehet értékesíteni, vagy azt mondjuk, kiadunk annyit, amennyi a háztartási szükségletre elég, pl. 3 kg búzát és a többit a szövetkezet értékesíti. De hiszen így mindkét esetben az értékesítés együtt van, csak a mennyiségben van differencia. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy nekünk az az érdekünk, hogy minél többet értékesítsen a szövetkezet. Külön jelentősége van annak, hogy ez a külön értékesítés olyan, amiből a szövetkezet jut nagyobb jövedelemhez. A szakértők ismerik ennek a kérdésnek hallatlan jelentőségét. Ha többek között az egyik ok, hogy a termelőszövetkezeti tagság a háztáji felé törekszik, hiszen a háztájiból naponta pénzelhet. Ez az, ami többek között abba az irányba viszi őket, hogy lehetőleg maguk értékesítsék termékeiket. Erre nem kerülne sor, ha a szövetkezeti tagság rendszeresen kapna előleget. Ez olyan dolog, ami a mezőgazdasági munkát és a termelőszövetkezeti munkát nagy lépéssel közelebb hozza az ipari munkásság­hoz. Ezt a kérdést, mint elvi kérdést kell eldönteni, aminek igen nagy jelentősége van a termelőszövetkezetek szervezésénél is, és ez is a szövetkezeteket szocialista irányba viszi amellett, hogy a termelőszövetkezeti tagokat közelebb viszi az ipari munkásokhoz. SOMOGYI MIKLÓS elvtárs: Én is azzal értek egyet, hogy célhiteleket kell adni. Ez azt jelenti, hogy meghatáro­zott célra adunk. Ne adjunk úgy hiteleket, mint eddig adtunk. Azzal csak egyébként becsületes embereket züllesztünk le, hogy állandóan hitelekkel tömjük a rosszul működő szövetkezeteket is. Acélhiteleket olyan termelőszövetkezeteknek kellene 213

Next

/
Thumbnails
Contents