A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Általában az állam és az állami vállalat az, amely igyekszik állandó munkásgárdát teremteni és az egyes munkás az, aki ebben az esetben különösen érdekelve a dologban nincs. Tehát nem áll fenn az, hogy itt valamilyen bürokratikus kinövés ellen kell védeni. Felvetik itt az elvtársak, hogy egyes esetekben mégis védeni kell. Persze az egyes vállalati vezetők - általában persze nem az igazgatók, hanem pl. a művezetők - önkényeskedésével szemben. Tény, hogy általában a felmondásról stb. nem az igazgató dönt. Ha a művezető fejébe veszi, hogy egyes alkalmazottat el akar üldözni a gyárból, vannak erre lehetőségei. De az általános nem ez, mert hiszen ő is érdekelve van abban, hogy állandó munkásgárdája legyen. A munkásfluktuáció nem a vállalatok vezetőitől indul ki. Figyelembe kell venni még a továbbiakat: a szocialista államok általában a kapitalista országokban és a nemzetközi munkaügyi hivatalokban is ismételt támadásoknak voltak kitéve. Azzal vádolták őket, hogy itt tulajdonképpen kényszermunka van, mert a munkásoktól elkobozták a felmondás stb. jogát. Hasonló kifogások hangoztak el a különböző áthelyezésekkel kapcsolatban is, hogy lehetőség van arra, hogy a munkások megkérdezése nélkül intézik el áthelyezésüket. A munkások számára most teljesen szabaddá vált a felmondás, illetve azt az enyhe akadályt, ami itt még fennáll, most készülnek eltörölni. Ugyanakkor az elbocsátásokkal kapcsolatban még mindig fenn akarnak tartani valamilyen jogot az állam és a vállalatokkal szemben. Amikor az állam és az állami vállalat részére is nyitva áll az út a szabad felmondásra, abban az esetben is az áthelyezés probléma. Ebben az esetben, ha a vállalat részére szükséges az áthelyezés, az elé a választás elé állítja a dolgozót, hogy vagy elfogadja az áthelyezést vagy felmond. Mindezek azt mutatják, a baj nem abban áll, hogy túlságosan megvannak szorítva a munkások jogai, hanem abban, hogy túlzott lazaság jelentkezik és általában a fegyelem szigorítására kell törekedni. Ennek kétségkívül egyik leghatásosabb eszköze, ha a vállalat ugyanolyan szabadon mondhat fel, mint ahogy a munkás otthagyhatja munkahelyét. Véleményem szerint az általános meggondolásokon kívül az aktuális helyzet is olyan, hogy komoly erőfeszítéseket kell tenni, és a vállalat számára hozzáférhetővé kell tenni a leghatásosabb fegyelmező eszközt: a felmondást. Az összes többi kérdés alapjaiban nem elvi jelentőségű, azokat állami vonalon el lehet dönteni. FOCK JENŐ elvtárs: Hogy új Munka Törvénykönyvet adjunk ki, az a múlt év augusztusában merült fel, amikor a Minisztertanács jelentős változásokat eszközölt a Munka Törvénykönyvben.

47 Hogy az emberek kiismerjék magukat, szükséges olyan Munka Törvénykönyv, amely már tükrözi az eddigi változtatásokat is. Mióta foglalkoznak vele, hogy új Munka Törvénykönyvet szerkesszenek, felmerültek olyan új kérdések, amelyeket azóta levettek napirendről. 47 A munkaviszony megszüntetésének új szabályozásáról az MDP KV Politikai Bizottsága 1956. augusztus 31-én hozott határozatot. (MOL M-KS 276. f. 53. cs. 301. ő. e.) 1057