A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Hiába mondjuk, hogy 900 millió, és a mi tervünknek volt egy tényezője, ami kihat bizonyos kérdésekre. Tehát a konkrét kidolgozását a tárgyalási alapnak semmiféle vezető szerv nem látta. Itt azt akarom mondani: jó lett volna, ha a delegáció indulása előtt a Politikai Bizottság jóváhagyta volna, hogy mit fogunk ott konkrétan felvetni. Ez nem történt meg. De lehetséges, hogy nem is ez lett volna a helyes. Végeredményben itt kormánydelegációról volt szó, helyesebb lett volna megtárgyalni a kormánynál, hogy ez a delegáció megy, ez a tárgyalási alap, és a kormány instrukciókat adott volna. Miért előnyös itt a kormány, a Politikai Bizottsággal szemben? A Politikai Bizottság, mint testület érdemi dolgot elintézni ebben az esetben nem képes. Ha ez nem kerül állami fórumhoz, megmarad a lazaság, áttekinthetetlenség és ez nem jó. Végső instrukciót ilyen dolgokban a kormánynak kell megadni, ott másképp lehet ezt megtárgyalni, mint a Politikai Bizottságban. Ezt mint tapasztalatot említem a jövőre. Ha kormánydelegáció megy tárgyalni gazdasági ügyekben, a kormánytól kapjon instrukciót. A delegáció ellentéte számunkra is fontos kérdés. Fock elvtárs azt mondja, hogy nem volt egység. Apró elvtárs szerint igenis volt egység. Ez ténykérdés. A mi delegációnknak egységesnek kell lenni, ez természetes. Ha volt egység, vegyük le ezt a kérdést napirendről, de ha nem volt egység, meg kell ezt vizsgálni. Ha megszegték az utasításokat nem volt egység. Ide tartozik a szakértők egysége. Véleményem szerint még mindig van néhány jelenség, amivel radikálisan le kell számolni. Én már megfigyeltem, hogy egyetértő csoportok alakulnak ki. Sok évvel ezelőtt kialakultak ilyen csoportok, ahol az egyetértés is elvtelen és az ellentét is elvtelen. Mindenki el tudja mondani, hogy ki mely baráti körbe tartozik, azok életre-halálra helyeselnek egymásnak és ellenzik, amit a másik mond. APRÓ ANTAL elvtárs: Van ilyen, de az utóbbi konkrét eset éppen az ellenkezőjét bizonyítja. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Azt nem tudom, mert ha belemegyünk, hogy presztízs alapon vitatkozzék a külkereskedelem és a Tervhivatal, nem lesz gazdasági vezetés nálunk. Előfordult már, hogy nem törődnek az ország sorsával, hanem saját presztízsüket védik, hogy megmutassák, ők az okos emberek. Ez az elmúlt évekből jól ismert dolog, nyomai megvannak és fel kell ezt számolni. Azon kívül vannak nálunk terméketlen okos emberek. Pl. megyek Moszkvába és ha sikerül Osztrovszkyval

30 találkozni, mindig bebizonyítja, hogy nálunk a gazdasági életet hülyék vezetik, és micsoda lehetőségek vannak kiaknázatlanul. Pedig ő is ott van 8-10 éve a gazdaságvezetésbe[n]. Az a véleményem, tisztázzuk ki a hülye, az tűnjön el a gazdasági élet vezetéséből, a többi elvi alapon vezesse a gazdasági munkát, amiben benne van, hogy vitatkozzanak, ha vitatkozni kell. Vagy ha a dolog úgy áll, hogy nálunk általában becsületes és felelős emberek vezetik a gazdasági életet, hagyják abba egymás leköpdösését. Aki ezt mégis Osztrovszky Györgyről (1914-1988) van szó, aki 1957-íől 1960-ig Magyarország képviselője a KGST-ben. 1039