A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

megengedi magának, felelősségre kell vonni. Nem lehet ilyen légkörben dolgozni. Ténykérdés és meg kell állapítani, hogy a delegáció cselekedetében volt-e elvtelen külön akció. Mi a teendő? Egyetértek azzal, hogy el kell készíteni az 1958. évi tervet a jelenleg ismert tényezők alapján, vigyük oda, ahova kell, és kezdjünk hozzá dolgozni. Ami a deviza és áruhitelt illeti, kijelentem, hogy semmiféle lényeges dologra tovább nem lehet számolni és ezért az a normális, hogy januárbajn] kiutazunk, befejezzük a tárgyalást és kezdjünk el dolgozni. Még pár megjegyzést az egyéb kérdésekhez: a gazdasági élet vezetésén javítani kell. Itt nem akarok szitkozódni, ez a világ legkönnyebb dolga. De azt hiszem, hogy maguk a gazdasági életet vezető elvtársak is érzik, hogy nem olyan a gazdaságvezetés, mint kellene. Itt nem az emberek képességét, hanem a munka szervezését stb. értem. Ezen javítani kell. Én gondolok olyanra, hogy tervszerűbbé kell tenni a központi vezetést a gazdasági életben. Nemcsak ezek a csoportok vannak, akik elfeledkeznek az ország érdekéről, hogy saját szakértői tekintélyüket védelmezzék, de van puha zsák is, és úgy néz ki, hogy a Gazdasági Bizottság és az Államgazdasági Osztály önmagában nem oldja meg a feladatot. Kellene talán egy pártdirektórium Fock, Friss, Apró elvtársakból, amely a gazdasági élet operatív irányítását is kicsit kézbe veszi. De ott fejből kell tudni, hogy mi hogyan áll. Mikor ilyen beszámolókat hallok egy csomó fogalommal találkozok, amit nem tudok hova tenni. Pl. hogy deviza van, aranykészletünk van, de ez minimális. Mondják meg, hogy mennyi van, mert a Politikai Bizottságnak tudni kell, miről van szó. Ebből nem lehet látni, mit akarunk mondani. Itt van ez az egész tárgyalás. Az elvtársak szépen bebizonyítják, hogy a 300 millió rubeles beruházás jó és egészséges dolog a mi számunkra, és ha összevetjük ezt a puszta számmal, amivel kimentek, tehát az 1500 millió arányát a 300 millióval, akkor azt kell mondani, hogy az 1500 millió felelőtlenség volt vagy a mostani 300 millió jelentéktelen. Én meg vagyok győződve, hogy ez komoly dolog, de ennek konzekvenciája, hogy az 1500 nem volt komoly. Itt van a barátokhoz való viszony kérdése. Van nekünk egy általános elvünk, minden államhoz való viszonyunkban érvényesülni kellene ennek, úgy hívják, hogy kölcsönösség elve. Mi ezt valljuk mindenféle relációban. Ha pusztán ezt a dolgot veszem, akkor meg kell mondani, hogy semmiféle kölcsönös előnyről a mi kapcsolatunkban nem lehet beszélni. Ehhez jön még a mi másik jelszavunk: kölcsönös előny, és egymás kölcsönös segítése. Hol vagyunk mi attól, hogy el tudnánk mondani valakivel szemben, még Albániával vagy Mongóliával szemben is ezt. Itt nem a tétek egyenlősége a döntő, hanem a szellem, amit ez kifejez. Tessék elvtársak úgy nézni a dolgot, hogy a mi gazdasági életünkben vannak olyan lehetőségek, amivel oda mehetnénk a Szovjetuniónak segíteni. Biztos vagyok benne, hogy 100 kérdés közül kettőben tudnánk segíteni. Előfordult már, hogy egy magyar gazdasági szakértő azt mondja: ilyen és ilyen lehetőségeink vannak, a Szovjetuniónak pillanatnyilag most ebben nehézségei vannak, csináljunk egy javaslatot. Mondják meg, ha volt már ilyen. 1040