A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Másik súlyos tételünk volt a szén. 1957-ben 1 millió 700 000 tonnát kaptunk a Szovjetuniótól. Már a tárgyalások első napjaiban lehetett látni, hogy a Szovjetunióban kialakult álláspont van, hogy Magyarországnak szenet nem adnak. Később az 510 000-res igényünk 300 000 tonnára csökkentettük, minőségi szénről van szó, és kértük, hogy ezt kapjuk meg. A végső válasz az volt, hogy nem tudnak szenet adni. Próbáljanak meg a lengyelektől kérni. Ott, tárgyalás közben értesültünk arról - a lengyelek is kint voltak -, hogy 1 millió tonna szenet ajánlottak fel a Szovjetuniónak húsért, de húst nem tudtak a szovjetek adni. Szenet másutt kell tehát beszereznünk. Bizonyos koncepciókat kigondoltunk. Mivel nyersanyagban 100 000 tonnával megemelték kérésünket, tudjuk fedezni ezt a hiányt. Hengerelt árut 63 000 tonnát kaptunk, 1958-as igényünket kielégítették. Meg szeretném mondani, hogy 195 9-60-ra viszont 100 000 tonnával kevesebb hengerelt árut irányoztak elő. Én ezt többször szóvá tettem, de nem tudtak többet adni, ez egyelőre nyitva maradt, még év közben ezeket a tételeket megvizsgálják. Legnagyobb vita a nikkel körül volt. 480 tonnás igényünk volt. Mi kaptunk ebben az évben 340 tonnát. A hiány még most is nálunk 200-220 tonna. Két fajta nikkelről van szó. Ezt mi nyugaton nem tudjuk megvenni. Valószínűleg itthon, gépgyártásunkat kell megvizsgálni, és csökkenteni kell a nikkelfogyasztást. 5 millió rubel értékben kértünk golyóscsapágyat. 2 és fél millióra kaptunk választ. Marónátronból kértünk eredetileg 15 000 tonnát, ezt később 10 000-re csökkentettük és 5 ezret kaptunk. Fenyő fűrészáruban van egyik legnagyobb hiányunk, kértü[n]k 400 ezer tonnát, a szovjet válasz 300 ezer volt. Másik vitatott kérdés volt a rotációs papír kérdése, ahol 16 000 tonnát kértünk, a szovjet válasz 7000 tonna volt, 9000 tonna hiányunk van. Nitrogén-műtrágyát kértünk 30 000-et, a válasz az volt, hogy nem tudnak adni. Nyers azbesztnél van másfélezer tonna véleménykülönbség. Mi nem tudtunk felajánlani újabb tételeket a Szovjetuniónak, csak egy tételt, 50 ezer tonna timföldet ajánlottunk fel 1958-ra. Azt a választ kaptuk, hogy nem tartanak erre igényt. Összegezve ezeket az anyagtételeket: a 90 millió hiányra 40 milliót kaptunk devizában, amiből egy részét meg tudjuk vásárolni, de még így is lényeges hiányunk van. Devizát többet nem tudnak adni, ezt meg is mondták. 9 tonna aranyat értékesítenek ezért is és több segítséget nem tudnak adni. A hiányunk a mostani számítások szerint kb. 200-210 millió rubel. Ezzel a problémával kell megbirkózni. Mivel ilyen jelentős a hiány, úgy gondoltuk, hasznosabb lesz a tárgyalásokat egy ideig szüneteltetni, itthon a terveket megvizsgálni. Mivel jelentős hiányról van szó, amelynek politikai kihatása is van, a kormánydelegáció nem vállalhatta magára azt a felelősséget, hogy ilyen hiánnyal aláírjuk a kialakult tételekben a megállapodást, ezért hazajöttünk. Már kint is menet közben számításokat végeztünk, hogyan lehetne ezt az összeget legnagyobb részben belső erőből előteremteni. Vannak különböző elképzeléseink, a javaslatokon dolgozunk. Nem javaslom, hogy a Politikai Bizottság most a 1027