G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

A MINISZTERTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK - [14] 81. Jegyzőkönyv. 1946. január 21. 540

[14] 81. 1946. január 21. 44. [Keresztury] Vallás- és közoktatásügyi miniszter: eló'terjeszti javaslatát Cs. Szabó László V. fizetési osztályba való kinevezése tárgyában.

45 Miután ezt a kinevezést a minisztertanács egy ízben már elutasította,

46 még egyszer megfontolás tárgyává tette és megvizsgáltatta Cs. Szabó László személyét. Arra az eredményre jutott, hogy Cs. Szabó megérdemli a kinevezést. Cikkei, melyeket ellene felhoznak, az ő neve alatt íródtak ugyan, de Szabó Ló'rinctól származnak. Az igazolóbizottság teljes mértékben alkalmasnak találta ó't az igazolásra. [Ries] Igazságügyminiszter: A Haza és nagyvilág című cikkében azt írja „eddig a latinok harcoltak a kultúráért, most a németek harcolnak érte." Ezzel szemben igaz, hogy vannak egész rendes dolgai. Ezzel kapcsolatban megemlíti, Féja Géza

47 esetét, megdöbbenéssel vette tudomásul a lapokból, hogy Féja Gézát is kinevezték valami tisztségre. Féja két évig csinálta ugyanazt, amit Dövényi Nagy Lajos. Ez utóbbit pedig halálra ítélték pár havi propagandájáért.

48 45 A10 922/1946. VKM VII. üo. számú előterjesztést lásd alább a 81/i sz. mellékletben. Az előterjesztés jegyzőkönyv mellett levő példányán, az első oldal alján, kézzel tintával írva a következő szöveg olvasható: „1943-ban felolvasó körúton volt Németországban, s erről dicsőítő cikksorozatban számolt be a Magyarországban. Végig képviselte a jobboldalt a rádióban, amíg a németek be nem jöttek. Erre a posztra nem alkalmas!" A szignó alapján sajnos nem sikerült megállapítani, hogy a megjegyzés kitől származik. Ezzel a rosszindulatú, tárgyilag sem helytálló véleménnyel szemben lásd az előterjesztésben foglaltakat. 46 Cs. Szabó László kinevezésével előzőleg az 1945. december 29-i ülésen foglalkozott a minisztertanács. Lásd a 77. sz. jegyzőkönyv 66. napirendi pontját. 47

Féja Géza (1900-1978) polgári iskolai tanár, író, újságíró. Szlovákiából 1920-ban menekültként érkezett Magyarországra. 1923-ban kapott magyar állampolgárságot. Politikai nézeteire és irodalom-felfogására Szabó Dezső és Babits Mihály, később pedig Bajcsy-Zsilinszky Endre voltak hatással. A népi mozgalom egyik vezéralakja, a Márciusi Front egyik vezetője volt. A Viharsarok c. szociográfiai írása miatt jobboldali támadások érték. 1939-1944 között megjelent publicisztikai írásaiban egyaránt támadta a német és a szovjet diktatúrát, a nyilasokat és a szociáldemokratákat. Anémet megszállás alatt Békés megyében bujkált, majd 1945-ben Békéscsaba város baloldali vezetése könyvtárosi munkakörben alkalmazta. 1945-ben népbírósági eljárást indítottak ellene, de végül a felhozott vádakat elejtették. 1956-ban visszatért az irodalmi és politikai közéletbe. 48

Dövényi Nagy Lajos (1906-1964) újságíró, politikus. Középiskolai végzettséggel rendelkezett. 1929-tól különböző lapoknál dolgozott, többek között az akkor még nem jobboldali „Majgyarság" vidéki tudósítója volt. 1939-től került kapcsolatba Milotay István és Rajniss Ferenc körével. Ez időtől kezdve írásait antiszemita és fajvédő beállítottság jellemezte. Magyarország német megszállása után a rádió rendszeresen közvetítette „helyzetmagyarázatait", amelyekben élesen támadta a leváltott Kállay-kormány politikáját és a németek melletti kitartásra buzdított. A háború kimenetelét felismerve sem menekült Nyugatra. Neve bekerült a háborús bűnösökről a fegyverszüneti egyezmény 14. pontja értelmében összeállított I. sz. Kimutatásba, amelyet a minisztertanács 1945. február 9-én hagyott jóvá (DMB MT. JKVAKÖTET, 203-204.). Budapest elfoglalása után letartóztatták, és Népbíróság elé állították. A Budapesti Népbíróság 1945. október 13-án, majd fellebbezés után a Népbíróságok Országos Tanácsa 1945. november 28-án halálra ítélte. A Nemzeti Főtanács - a Népbíróságok Országos Tanácsa Kegyelmi Tanácsának ajánlása alapján -1946. január 7-én (tehát hetekkel a minisztertanács jelen ülése előtt) a kötél által végrehajtandó halálos ítéletet életfogytig tartó kényszermunkára változtatta. (MOLXX-4-b-1757/1945. sz.) 1960-ban szabadult a börtönből. 1964-ben bekövetkezett haláláig segédmunkásként dolgozott. 557