G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS 7 - Az ország gazdasági helyzete; javaslatok a válság elhárítására 25

Bevezetés A gazdaság háborús vesztesége, majd további bomlása, valamint a lakosság elszegényedése az adófizetési képesség és az adózási morál végzetes leromlását eredményezte, miközben az újjáépítés, a Vörös Hadsereg és a SZEB ellátása valamint a jóvátételi szállítások megindulása az állami kiadások ugrásszerű emelkedéséhez vezetett.

76 1945 folyamán az állam adóbevételei a kiadásoknak mindössze 9-10%-át fedezték. Bevételek híján az állam csak pénzkibocsátással elégíthette ki szükségleteit. A gyorsuló ütemű pénzromlást, a forgalomba kerülő fedezet nélküli pénz mennyiségét és az állami kiadások ugrásszerű növekedését egyaránt érzékelteti, hogy míg az állami kiadások összege 1945 elsó' kilenc hónapjában még „csak" 45,3 milliárd P volt, addig októberben már egyetlen hónap alatt 50,5 milliárd, a Tildy-kormány hivatalba lépése időszakában, november 1. és 28. között pedig már nem egészen egy hónap alatt ennek több mint hatszorosa, 315 milliárd. Hasonló folyamatok játszódtak le a gazdaság egyéb szektoraiban is. Miközben például októbernovember folyamán a bérek több mint hatszorosan emelkedtek, az árak emelkedése még ezt is túlszárnyalta. Ennek következtében a pengó', mint csereeszköz és értékmérő' úgyszólván már csak névlegesen létezett.

77 Senki sem vitatta - a miniszterelnök is utalt erre programbeszédében -, hogy e súlyos helyzetet a háborúban való szerencsétlen szerepvállalás és a letűnt rendszer kormányainak hibás döntései idézték eló', s hogy e döntésekért az egész népnek kell súlyos árat fizetnie. Fel sem vetődött a fegyverszüneti egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítésének megtagadása, ugyanakkor a közélet szereplőinek többsége, beleértve a szociáldemokratákat is, arra az álláspontra helyezkedett, hogy e terhek és kötelezettségek teljesítését úgy kell időben elosztani, hogy az a lakosság minimális szükségleteinek kielégítését ne veszélyeztesse, s közben lehetővé váljon az ország gazdaságának helyreállítása annak érdekében, hogy Magyarország a békekötés után egyenrangú partnerként vehessen részt a környező országokkal kialakítandó gazdasági együttműködésben. E kérdés már 1945 nyara óta folyamatosan napirenden volt az Ideiglenes Nemzeti Kormány munkájában is. Ajóvátételi egyezmény megkötésére irányuló tárgyalások során tapasztalnia kellett ugyanis, hogy a Szovjetunió nem hajlandó figyelembe venni a magyar gazdaságot megbénító - a fegyverszüneti egyezmény aláírásakorjanuárban még nem ismert - tetemes háborús károkat, nem hajlandó a jóvátételbe beszámítani a leszerelt és elszállított üzemi berendezéseket, sőt hadizsákmány címén még ebben az időszakban is (hónapokkal az európai háború vége után) eszközölt újabb igénybevételeket, lefoglalt élelmiszer- és árukészleteket, végül 76

1945 első tíz hónapjában a közvetlenül vagy közvetve jóvátételi célt, illetve a Vörös Hadsereg és a SZEB ellátását szolgáló kiadások összege az összes állami kiadások 37%-ára (!) rúgott. 77 PIL283. fond, 10/305. ő. e. OGT-tanulmány, 15. oldal; MOL XIX-J-l-k-[1945-1964]-SzU, Gordon-féle memorandum, 5. oldal. Lásd még a pénzügyminiszter beszámolóját a minisztertanács 1945. december 5-i ülésén (73. sz. jegyzőkönyv 18. napirendi pont). Az 1945/1946 fordulóján végbement gazdasági és pénzügyi folyamatokra lásd: AUSCH, 1958., 63-142. 28