Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

kancellár jelenlétében, megbízóinak erre és egyéb ügyeire szóló teljes meghatalmazását átruházta Filip de Cingulo magisterre. Feljegyzés az erdélyi káptalan és a szász dékánságok között 1309. január 8. és július 3. között zajló per jegyzőkönyvében (98. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16—44. • Közlés: LegEccl III. 78. — MonVatHung 1/2, p. 195. — Ub I. 245. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 100 (román fordításban). 109. [1309.] május 9. (d. VIIII. Maii) Filip de Cingulo magister, az erdélyi káptalan helyettes megbízottja (procurator substitutus) Filip de Sardinea, oristanói (Arborensi) kanonok, Gentilis fráter bíboros generális auditora előtt írásban megteszi kifogásait az erdélyi fehérvári (Albensis) egyházmegye plébánosai és papjai képviselőjének védekezésével és beadott írásos bizonyítékaival kapcsolatosan. Szerinte Gobolinus és Nikolaus szebeni (Cibinienses) ispánok 1308. december 2-i leveléből (91. sz.) nem derül ki, hogy (László) vajda akadályozta volna a papok vagy megbízottjuk: Herric fráter domonkos szerzetes Budára utazását. Egyébként a (legátus) kúriájából is állíthattak volna képviselőt. Kifogásolja továbbá, hogy Syffrid kerci (de Candela) perjel nem eskü alatt vallott, Salamon comes serdülő korú fiának: Nikolausnak apja helyett tett esküje pedig érvénytelennek tekintendő. Bertold (dékán) és a többi tanú kijelentései sem vehetők figyelembe még akkor sem, ha tényleg látták volna (László) vajda fenyegető hangú levelét, mert keltezését nem adták meg, tartalmáról pedig csak általánosságokat említenek meg. Mindezek alapján nem csupán a plébánosok kiközösítésének és testületeik tilalmának fenntartását, hanem egyben büntetésük súlyosbítását is kéri. Feljegyzés az erdélyi káptalan és a szász dékánságok között 1309. január 8. és július 3. között zajló per jegyzőkönyvében (98. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16—44. • Közlés: LegEccl III. 79-80. — MonVatHung 1/ 2. p. 196—198. — Ub I. 246-247. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 101 — 103 (román fordításban). • Regeszta: Fabritius 10. — AOkl II. 638. sz. 110. [1309. május 13. előtt] (Cibinii) Georg szebeni (in Cibinio/Sibinio) plébános igazolja a szebenvidékieknek (provincialium) a hét káptalan ügyében kiállított oklevelébe (91. sz.) foglaltak valódiságát. Tehát azt, hogy amikor nevezettek László erdélyi vajdától a legátushoz küldött képviselőjük részére területén való biztonságos áthaladás engedélyezését kérték, ezt a vajda azzal a kijelentéssel tagadta meg tőlük, hogy neki hatalmában áll minden erdélyit megvédeni javaiban, de meg is akadályozni, ha nem vonják vissza a római kúriába tett fellebbezésüket. Minthogy pedig ügyeikben eddig is voltak küldötteik, ezért határozták el Herric fráter domonkos szerzetes kiküldését. Ái az erdélyi káptalan és a szász dékánságok között 1309. január 8. és július 3. között folyó per jegyzőkönyvében (98. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16—44. • Közlés: LegEccl III. 81. — MonVatHung 1/2. p. 199. — Ub I. 247-248. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 104 (román fordításban). • Regeszta: AOkl II. 642. sz. 111. [1309. május 13. előtt] Giselbert szebeni (Viniensis!) dékán Gentilis fráter, az apostoli szék magyarországi legátusa előtt tiltakozik amiatt, hogy László vajda a Scebus-i, Sprink-i, Kozd-i, Kyzd-i, nagy- és kisküküllői (de maiori et minori Kukullu), valamint Crissh-i káptalanok kiutazás iránti kérését írásban elutasította, mert nem voltak hajlandók lemondani a