Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)
OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)
68 1309. április 21—május 9. Spreng-i, Kyzd-i, Kozd-i és más dékánságokból, valamint a nagy- és kisküküllői (de Kukullu maiori et minori) és más főesperességekből való plébánosoknak vagy papoknak, akik az erdélyi káptalan ellenében kúriájába szóló idézés makacsságból való elmulasztását (a legátus) kiküldöttei előtt hamis tanúkkal és bizonyítékokkal úgy igyekeztek igazolni, mintha ő nem adott volna nekik szabad utat, holott ő a hatalma alatti területen mindenkinek, laikusnak és klerikusnak egyaránt szabad közlekedést biztosít. Ái az erdélyi káptalan és a szász dékánságok között 1309. január 8. és július 3. között folyó per jegyzőkönyvében (98. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16—44. • Közlés: LegEccl III. 78—79. — CDHung VIII/5. 50— 51. — MonVatHung 1/2, p. 196. — Ub I. 245. — DIR C, veacul XIV. vol. I. 101 (román fordításban). • Regeszta: Fabritius 8. — AOkl II. 604. sz. 106. 1309. április 21. (Bude, in domo, in qua habitat dominus Iohannes, d. XXI. Április) Herric Mulnbach-i plébános, Bertold Zebus-i dékán és Kelneke-i plébános, továbbá Gotscalc Winz-i, Nikolaus Pen-i, Michael péterfalvi (de villa Petri), Dániel Rychove-i, Baldinius Resz-i, Johann szászcsóri (de Sub urbio), Ailhelm Humlesz-i, Johann Drobrica-i, Reinner felapoldi (de Apoldia superiori) plébánosok és a Zebus-i dékánság egész káptalana, Nikolaus Chozd-i dékán és jakabfalvi (de villa Iacobi) plébános, továbbá a dékánság plébánosainak közössége; Bertold Kizd-i dékán és Zegus-i plébános, továbbá Johann Zegisvar-i, Nikolaus Apoldia-i, Hermann Dalida-i plébánosok és a Kizd-i dékánság plébánosainak közössége megbízottjaként és azok nevében ígéri, hogy tizenöt napon belül ügyvédi díjként budai súlyú húsz márka finom ezüstöt fizet a Gentilis fráter bíboros, apostoli széki legátus káplánjának, Johannes de Aretio-nak azért, hogy a legátus itteni tartózkodása végéig ellátja a jogvédelmüket a követ kúriájában az erdélyi káptalannal a tőlük követelt census, a legátus eltartásának költségeiből reájuk kirótt összegek, valamint a káptalan rovására praedialistáik által elkövetett állítólagos jogsérelmek miatt folyó perükben. ígérete be nem váltását kiközösítéssel és az összeg megkettőzésével büntessék. Ái az erdélyi káptalan és a szász dékánságok perének 1309. január 8. és július 3. közötti jegyzőkönyvében (98. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fragmentum inter fol. 41 et 43. • Közlés: LegEccl III. 123. — CDHung VIII/7. 69— 70. — VerArch VIII/1868. 317—318. — MonVatHung 1/2, 264—265. — Ub I. 291—292. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 108—109 (román fordításban). • Regeszta: MTTár IV. 108—109. — Fabritius 9—10. — AOkl II. 610. sz. 107. 1309. május 1. (in oct. Georgii mart.) A Vac-i káptalan előtt Kathich nemzetségbeli Falkus fia: Mihály fiai: Simon, Tamás és Péter megegyeznek abban, hogy tekintettel a nyugtalan és zavaros időkre, közülök mindegyik ott szerezzen magának jószágot, értékeket, tisztségeket, ahol tud, és az ilyenekhez az apai birtokok alkalmas időben történő felosztásakor az illető utódain kívül a testvérek leszármazottai nem formálhatnak igényt. Tartalmi ái Zsigmond király 1428. július 6-i oklevelében (DL 30294). • Közlés: Ub IV. 360. • Regeszta: AOkl II. 624. sz. 108. [1309.] május 9. (d. VIIII. Maii) (Filip de Sardinea) auditor és a kúria legátus által kirendelt jegyzője: Angelo de Sancta Victoria bizonyítják, hogy Sanctus (főesperes), az erdélyi káptalan képviselője, Iohannes de Aretio, a legátus káplánja és Pál magister, királyi