Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

1309. április 7—április 9. 67 tercita rendi perjelt, Bertold Keldenich-i plébánost, betegágyban fekvő Keldenik-i Salamon comes helyett serdülő fiát: Nikolaust, Nikolaus szebeni (de Cibinio) esküdtet (scabinum), Heniung-ot, a szebenvidékiek küldöttjét, Herric-et, a Keldenich-i Mindenszentek-egyház képviselőjét és testvérét: Nikolaust, akik eskü alatt vallották, hogy képviselőjük: Bertold plébános az idézésre útnak akart indulni, már végrendeletét is elkészítette Kercen, amikor (László) vajda fenyegető levelére, melyet közülük többen is láttak, megrémült és elállt az utazástól. E tanúvallomások alátámasztására és önmaguknak a makacskodás vádja alóli tisztázására a plébánosok bemutatták a szebeni és Sebys-i közösség (universitas), Georg szebeni plébános, a Szt. Lélekről elnevezett ottani városi ispotály mesterének: Walternek, valamint a szenterzsébeti (de villa Vmberti) plébánosnak: Johannák az oklevelét. (László) vajda viszont a követe útján hozzájuk küldött levelében (101. sz.) azt állította, hogy nem volt szándékában akadályozni a papok képviselőinek utazását. A feleket (a mától számított) 20. napra idézte a legátus színe elé. Ái az erdélyi káptalan és a szász dékánságok között az 1309. január 8. és július 3. között folyó per jegyzőkönyvében (98. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16—44. • Közlés: LegEccl III. 72—75. — CDHung VIII/5. 41—47. — MonVatHung 1/2, p. 188—191. — Ub I. 239—242. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 93—96 (román fordításban). • Regeszta: AOkl II. 599. sz. 103. 1309. április 7. (VII. Id. Április) Herric Spring-i dékán és ottani plébános, valamint a nagy- és kisküküllői (de maiori et minori Kukullu), továbbá Crys-i dékánság összes plébánosa tudomására hozza Gentilis fráter bíborosnak, az apostoli szék magyar- és lengyelországi legátusának, hogy Szt. Mihály erdélyi egyházának káptalanával kúriájában folyó polgári és büntető pereikben auditorát: Johannes magistert, valamint Bertold Kelneke-i plébánost és dékánt tették meg teljes jogú képviselőjüknek. Meghatalmazásukat a Sebzs-i bírói szék, a (springi) dékánság és az ottani plébános függőpecsétjével erősítik meg. Ái az erdélyi káptalan és a szász dékánságok között 1309. január 8. és július 3. között folyó per jegyzőkönyvében (98. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16—44. • Közlés: LegEccl III. 76 . — MonVatHung 1/2, p. 193. — Ub I. 243-244. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 98—99 (román fordításban). • Regeszta: Fabritius 8. — AOkl II. 602. sz. 104. 1309. április 9. (IV. f. p. oct. Pasce) Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana kanonoktársát: Sanctus Karazna-i főesperest bízza meg, hogy a Gentilis fráter bíborosnak, az apostoli szék legátusának a kúriájában, vagy általa kirendelt bármelyik bíró előtt folyó mindenféle ügyükben általános képviselőjükként teljes meghatalmazással eljárhasson. Ái az erdélyi káptalan és a szász dékánságok között 1309. január 8. és július 3. között folyó per jegyzőkönyvében (98. sz.). Az oklevélen függőpecsét volt. Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16—44. • Közlés: LegEccl III. 75_76. _ MonVatHung 1/2, p. 192. — Ub I. 242—243. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 97—98 (román fordításban). • Regeszta: Fabritius 7. —AOkl II. 603. sz. 105. 1309. április 9. (in Deua, IV. f. p. Quasi modo) László erdélyi vajda és Zoukuk-i (!) ispán Gentilis fráter bíborosnak, az apostoli szék legátusának. Ne adjon hitelt a Sebus-i,