Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

1303. október 16. 45 Fonchka comesre, aki azonban ezt a káptalan színe előtt átengedte nevezett Márton nevű testvérének. Fonchka comes kívánságának megfelelően kéri Miklós vajdát, hogy mindezt hozza az ottani nemesek tudomására és Mártont, fiával együtt, mindenkivel szemben oltalmazza meg a neki ajándékozott föld háborítatlan birtoklásában. — Hátlapján azonos kézzel: Nobili viro et honesto Nycolao woyuode füio magistri Mauricii comiti de Wgacha et de Maramorosio. Eredeti, hártyán, hátlapján kerek zárópecsét nyomával, DL 1653. • Közlés: Horváth, Stephanus: Verbőczi István emlékezete. 1819. 23—24. — CDHung VIII/1. 147—148. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 32 (október 4-re keltezve). • Regeszta: AOkl I. 462. sz. 31. 1303. október 16. (Dewa, in Galli abb.) László erdélyi vajda és Zolnuk-i ispán bizonyítja, hogy néhai (clare memorie) Sámson fia: István magister a Tyvis faluban őt jogosan illető rész elfoglalása miatt Miklós comes és Dyog-i testvére: András vajda ellen előtte hosszú idő óta folytatott perében előadta, miszerint e részbirtokért még apja életében is per volt közöttük a boldog emlékezetű Loránd egykori erdélyi vajda előtt, akinek oklevele alapján (CDTrans I. 539. sz.) fogott bírák útján elsimították az ellentéteket. Ezzel szemben Miklós comes és András vajda azt állították, hogy nevezett István magisternek Tyvis faluban nincs és nem is volt semmiféle része, amit azonban csak későbbi időpontban bizonyíthatnak, mert okleveleiket a zavaros időkre való tekintettel a budai káptalanban helyezték biztonságba. Mindkét fél meghallgatása után, a bírói székén ülnökösködő erdélyrészi (partis Transsilvane) nemesekkel együttesen, úgy határozott, hogy Miklós comes és András vajda július 8-án (in quind. Ioh. bapt.) mutassák be okleveleiket. Ezzel az alperesek ugyan egyetértettek, de sem ekkor, sem szeptember 15-én (in oct. Nat. virg.), sem a felperes igazának nagyobb bizonyságául kitűzött harmadik határnapon, szeptember 28-án (in vig. Mich. arch.) nem mutattak be semmiféle oklevelet. Ekkor István magister, noha erre nem lett volna köteles, felmutatta Loránd vajda pátens oklevelét (CDTrans I. 396. sz.), amelyből kitűnik, hogy Tyvis falu földbérének (terragii) és más jövedelemforrásainak harmadrésze nevezett István magister apját: Sámson comest és utódait illeti. Mindezek alapján Tyvis falu harmadát István magisternek és utódainak ítéli azzal a megkötéssel, hogy a malmokat és a Tyvis falun keresztülfolyó Gyog vizét úgy használják, amint ezt Loránd vajda előtt írásban elrendelték. István magistert Szentkirályi (de Sancto Rege) Gergely és Forrou-i Péter comesek, megyei szolgabírák (iudicibus nobilium provincialium), valamint a káptalani tanúbizonyság jelenlétében Elleus alvajda és János magister Kykullew-i főesperes, vajdai protonotárius útján be is vezettette a neki ítélt részbe. E kiküldöttek a falut úgy osztották fel a felek között, hogy harmadrészként a leprások házánál kezdődő és Enyd felé vezető Gyog-i utca felső részét, valamint a vásárbírságok harmadát iktatták István magisternek örökös birtokul, a templomot pedig közös használatban hagyták (tertiam partém, videlicet superiorem partém platee ville Gyog, que piatea incipit iuxta domum leprosorum et transit versus Enydinum, simul cum tertia parte iudicatorum fori, et ecclesiam communiter possidere statuerunt eidem magistro Stephano). Ái az erdélyi káptalan 1303. október 28-i oklevelében (33. sz.), Suky cs lt (DF 255287). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. I. 32—35, 384—386, 434 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: AOkl I. 463. sz.