Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

46 1303. október 21—1304. január 26. 32. [1303.] október 21. (Dewa, in XI. mill. virg.) László erdélyi vajda és Zolnuk-i ispán a gyulafehérvári (AlbTr) egyház káptalanának. Tyvis faluról szóló 1303. október 16-i privilégiumát (31. sz.) írja át saját privilégiumába foglalva Sámson fia: István magister részére. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1303. október 28-i oklevelébe (33. sz.), Suky cs lt (DF 255287). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. I. 35, 386, 434 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: AOkl I. 465. sz. 33. 1303. október 28. (in Simonis et Iude ap.) Szent Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana László erdélyi vajda és Zolnuk-i ispán 1303. október 21-i kérésére (32. sz.) Gyog-i Sámson fia: István részére átírja László erdélyi vajda 1303. október 16-i oklevelét (31. sz.) Tyvis föld és falu harmadrészéről. — Méltóságsor: István prépost, Tamás éneklő-, Vince őr-, Miklós dékánkanonok. Ái az erdélyi káptalan 1400. január 13-i oklevelében, Suky cs lt (DF 255287). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. I. 36, 386—387, 434 (román fordításban is, hasonmással, hibásan november 28-ra keltezve). • Regeszta: AOkl I. 467. sz. 34. [1303-1308] Lőrinc magister, László erdélyi vajda atyafia (proximus) a királytól adományul nyert Pucur nevű földjét, gyermekkorától fogva teljesített hűséges szolgálatai jutalmaként Zemlek magisternek ajándékozza. Említés László erdélyi vajda 1308. június 17-i oklevelében (83. sz.), Zichy cs zsélyi lt: DL 76205. A fenti keltezés azon alapszik, hogy Kán nembeli Csete Lőrinc magister e tájban kaphatta hűségéért I. Károly királytól első birtokadományait, halála — életkorából következően — erre az időpontra valószínűsíthető, és a fiú megerősítése nem sokkal később követhette az idős apa adományát. (Vö. Engel: Archontológia I. 331. — RegSlov I. 75, 159. sz.) • Közlés: ZOkm I. 118. — DIR C, veacul XIV, vol. I, 67 (román fordításban). • Regeszta: AOkl II. 391. sz. 35. 1304. január 26. (in Circumdederunt) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy a magát Wasyan-i Tywan fia: Miklósnak mondó személy — apja és öccse: Gergely nevében is — az erdélyi részekben, a Zekes-nek nevezett helyen fekvő Gregorfaya nevű örökjogú és a régi tatárjárás óta tőlük elidegenített, de elődeik, önmaguk és főként rokonuk: Solum (d) Benedek magister fáradozásával és az ő 50 márka költségével visszaszerzett birtokuknak felét, szavatosság vállalásával, örökre átengedte nevezett Benedek magisternek, aki Been magister testvére, valamint az ő utódainak. Ái az erdélyi káptalan 1307. május 17-i oklevelében (62. sz.), DL 29106. • Közlés: Ub I. 228—229. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 36—37 (román fordításban). • Regeszta: AOkl I. 546. sz. 36. [1304. január 26. után és — 1307. július 22. előtt] Az erdélyi káptalan privilégiumával bizonyítja, hogy Tyuan és fia: Gergely Gregorfaya nevű földjük felét Solym (d) Benedek magisternek ajándékozta. Említés László erdélyi vajda 1307. július 22-i (64. sz.) és az erdélyi káptalan 1307. július 26-i oklevelében (65. sz.), DL 29108. • Közlés: Ub I. 234—235. • Regeszta: AOkl II. 192. sz.