Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

1338. július 19—augusztus 6. 361 1003. 1338. július 19. (Wyssegrad, dom. p. Divis. apóst.) I. Károly király a hűtlenekkel szemben vére hullatásával teljesített hűséges szolgálatai jutalmaként, saját kérésére, Wosmoch fia: Nikolaus comesnek és [Dániel, Stephan, Nikolaus, Péter, Wosmoch nevű] fiainak adományozza a szászok között, a Hortobágy folyó mellett fekvő Réten nevű birtokot, mely a király rendelkezése alá tartozik. Ái I. Lajos királynak XVI. századi egyszerű másolatban reánk maradt, 1349. szeptember 27-i oklevelében, DL 28057. Az átíró oklevélnek a megszokottól eltérő szövegezése és Berethalomról való, minden valószínűség szerint téves keltezése gyanút kelt az átírt oklevél hitelességét illetően is. Wastmodus segesvári comesre, valamint Michael és Péter nevű fiaira vonatkozóan 1300-ból és 1302-ből, Wosmoth fia: Dánielről pedig 1329-ből maradtak ugyan hiteles adatok (Ub I. 215, 226, 427), de a Retenre szóló 1338. évi királyi adománylevél hitelessége fölöttébb kétesnek látszik. Amikor ugyanis 1353-ban I. Lajos király utasította az erdélyi káptalant, hogy a johannita lovagokat iktassa vissza a Segesvár-székben fekvő Réten nevű birtokukba, melyet Hegny-i Nikolaus jogtalanul tart a kezében (Ub II. 99), ha nem is az uralkodónak, de a kancelláriában valakinek emlékeznie kellett volna arra, hogy négy évvel korábban nem a lovagokat, hanem más adományost erősítettek meg ebben a birtokban. Ez az állítólagos 1338. évi adománylevél, mely talán csak a századelő anarchikus viszonyai között kialakult tényleges birtoklást akarta jogilag igazolni, feltehetőleg 1353 és 1389 között készülhetett azzal a céllal, hogy a johannitákkal támadt jogvitát a szász birtokosok javára döntse el. E kísérlet sikerességét bizonyítja, hogy Retent a lovagok végül nem szerezték vissza, hanem szász gráf-családok birtokában maradt. Ki is szakadt Segesvárszék szász közösségéből és Felső-Fehér vármegyében nemesi birtokként élte további életét (Györffy: TörtFöldr II. 200). A szöveg egykorú, hiteles oklevelek ismeretét eláruló, történetileg hasznosítható, valóságos információkat tartalmazó forrásnak tekinthető, mely azonban jogi értelemben hamisítványnak minősítendő. 1004.1338. augusztus 1. (Wyssegrad, in oct. Iacobi ap.) I. Károly király bizonyítja, hogy Hunthpaznan nemzetségbeli Ferenc fia: Pogan (d) István magister kérésére írásban utasította (981. sz.) az erdélyi egyház káptalanát tanúbizonysága kiküldésére, kinek jelenlétében Lőrinc fia: Péter vagy Máté fia: János — miután előbb körülhatárolta azt — vezesse őt be a BelsőSzolnok vármegyében (in cttu de Zonuk interiori), a Zamus folyó mellett fekvő Rona birtokába, melyet Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, valamint fiai: Konya királynéi étekfogómester, a fiatal Mihály magister Poson-i prépost és a kiskorú Gáspár hű szolgálataiért neki adományoztak. Mivel az erdélyi káptalan 1338. július 4-i jelentésének (1000. sz.) bizonysága szerint sem a határjárásnak, sem az itkatásnak senki nem mondott ellene, az eljárás törvényes lefolytatásának bizonyságául e jelentést a maga részéről is megerősíti. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1338. szeptember 1-ji oklevelébe (1109. sz.), Wesselényi cs bp-i lt: DL 105439. 1005. [1338. augusztus 1. után] Péter erdélyi alvajda Mykud bán fia: Miklós fiainak Dersa birtokért folyó perét november 18-ra (ad oct. Martini conf.) napolja el, mert az alperesek csak abban az esetben hajlandók a keresetről nyilatkozni, ha János nevű letartóztatott testvérük szintén a bíróság elé állhat. Említés Derencsényi Orros Péter erdélyi alvajda 1340. május 25-i oklevelében, ENMLt Törzsgyűjtemény (DF 253659). — Ái a kolozsmonostori konvent 1409. július 4-i oklevelében, DL 28898 (XVI. századi, rendkívül hibás, egyszerű másolatban). A fenti keltezési év indokolását I. a 931. sz. alatt. • Regeszta: EMOkl 68. sz. (hibás keltezéssel). — AOkl XXIII. 465. sz. (hibásan 1339-re keltezve). 1006. 1338. augusztus 6. (Wyssegrad, f. V. a. Laurentii mart.) I. Károly király Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyháza káptalanának. Pogan (d) István magister részére állítsa ki