Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Eredeti, hártyán, sérült függőpecséttel, Erdődy cs galgóci lt, lad. 98, fasc. 7, nr. 2. • Közlés: BánfOkl I. 103— 104. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 474 (román fordításban). 1000. 1338. július 4. (sab. a. oct. Petri et Pauli ap.) Az erdélyi egyház káptalana I. Károly királynak. 1338. február 9-i parancsára (981. sz.) Máté fia: János királyi ember, János magister Ozd-i főesperes, kanonok tanúbizonysága mellett, június 3-án (f. IV. p. Penth.) Rona birtokot ellentmondás nélkül (Pagan d.) István magisternek iktatta, miután régi határjeleit az alábbi módon körüljárta: Prima videlicet meta térre Rona a parte Zemesnye incipit super fluvio Zomus in uno patak Kabalapataka nuncupate et super eundem patak vadit versus meridiem et de capite eiusdem patak ascendit ad locum, qui dicitur Kuzberch, et super eodem Berch per aliquod spatium versus eandem plagam currit ad radicem unius arboris kercus [!], ubi est una meta antiqua. Et abinde tendit per eundem Berch, transit et currit ad locum, qui Nogmezew appellatur. Et abinde inter Nogmezew et inter Nádas vadit seu currit super eodem Berch per ambitum solis supra caput Verespatak. Inde reflectit se versus septentrionem ad partes fluvii Zamus, tendit ad locum Laznapataka vocatum et descendit et cadit in ipsum patak in loco, ubi transit una via, que dicitur Hayoswth, et per eandem viam sálit ultra ipsum patak, et ibi prope circa eandem viam sunt tres antique mete. Et abinde per eundem patak descendit et cadit in fluvium Zamus et sic mete, distinctiones et termini iuxta cursus earundem antiquarum metarum dicte possessionis Rona terminantur. — Hátlapján azonos kézzel: Excellentissimo domino domino Karulo dei gratia illustri regi Hungarie domino suo super Rona. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét nyomával, Wesselényi cs bp-i lt: DL 105438. — Ái az erdélyi káptalan 1338. szeptember 1-ji oklevelében (1009. sz.), Wesselényi cs bp-i lt: DL 105439. • Közlés: AOkm III. 470— 472. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 474—475 (román fordításban). 1001. 1338. július 5. (dom. p. oct. Nat. Ioh. bapt.) Az erdélyi egyház káptalana András comes Gumbas-i nemesnek Heges (d) Péter nevű famulusa útján előadott kérésére pátens alakban átírja saját 1325. szeptember 22-i privilégiumát (533. sz.) Sumkerek birtok adományozásáról. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, ENMLt Törzsgyűjtemény (DF 253648). 1002. 1338. július 18. (Wyssegrad, IV. d. Divis. apóst.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán a váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) Szt. István első vértanúról elnevezett monostor konventjének. Külső-Szolnok vármegyei (de cttu Zonuk exteriori) ispánjának és szolgabíráinak leveléből nem tud kellőképpen tájékozódni abban a perben, amelyet Zuna-i Dénes fia: Demeter indított Tywys-i Lőrinc fia: István ellen a Kewrus, Tywys és Zuna közötti határ, valamint három, részben Zuna-t is illető határjel lerombolása miatt. Küldje tehát ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottja: Barthawelge-i Pál fia: István, illetve Zorwad-i László vagy Chani-i Endre fia: István járja meg Zuna határát a lerombolt határjelekig, állítsa azokat vissza, az esetleg vitásnak maradó területet becsültesse fel, és a szomszédok körében tudakozódjék, hogy az igazság melyik fél oldalán áll inkább. Belefoglalva a váradhegyfoki konvent 1338. augusztus 17-i jelentésébe (1008. sz.), DL 31086.