Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

rinc fia: Péternek május 8-án (in quind. Georgii mart.) Adorján magister Kyzd-i főesperes kanonok hiteleshelyi tanúbizonyság és a vidék nemesei jelenlétében, de a tőszomszédok távolmaradása mellett az alábbi módon sikerült a kért határjását lefolytatnia: Vrman esetében a Dewa-i várnagy: Márton comes nevében famulusa: Antal a Sosay nevű határrészt illetően, Kepus esetében pedig Márton fia: János tiltakozott a határjárás ellen, amiért őket június 7-re (ad oct. Penth.) színe elé megidézték. — A határjárás szövege: Et deinde procedendo a parte meridionali inter possessionem Vrman et villam Gerolt, que est possessio Iohannis filii Nicolai, duas metas terreas denuo erexissent. Et deinde procedendo, ubi incipit metas tenere cum villa Pentuk, que est possessio Dominici et Beke filiorum Ladislai, tres metas terreas erexissent, quarum una magistro Thome predicto, secunda Iohanni filio Nicolai et tertia filiis Ladislai antedictis separat et distinguit. Deinde descendendo in quodam Berch a parte aquilonis unam metam terream et aliam ibidem prope circa rivulum Vrman erexissent. Et ab hinc ascendendo ad unum Berch, inter villam Vrman et villam Pentuk unam metam terream erexissent. Et ab inde ad partém orientalem in eodem Berch procedendo, ubi incipit metas tenere cum filiis Nicolai de Néma unam metam antiquam renovassent. — Hátlapján azonos kézzel: Nobili viro et honesto Petro viceuoyuode Transsilvano, amico suo reverendo. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét töredékeivel, Erdődy cs galgóci lt, lad. 95, fasc. 12, nr. 1. • Közlés: BánfOkl I. 100—101. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 463—464 (román fordításban). 998. 1338. június 11. (in Sancto Emerico, in Corp. Chr.) Péter erdélyi alvajda Bunye birtokot Kalyan-i János fiainak: Mihálynak és Jánosnak, valamint testvérük: Miklós fiainak: Andrásnak, Jánosnak és Istvánnak ítéli oda, miután Kalyan-i Mihály és Kályan-i Miklós fia: János, Swk-i Mihály és Miklós, valamint több más fogott bíró döntése értelmében, a Tamás erdélyi vajda oklevelében megjelölt időpontban, a vitás birtok színén mezítláb és rögöt helyezve a fejére, amint szokás a földre esküdni, Gergellyel és ennek testvéreivel: Jánossal, Istvánnal, Deme/Demee-vel szemben megesküdtek, hogy Bunye birtok Gyos felőli része az ő örökös jószáguk. Kalyan-i Mihály, akit serviense: Sebestyén fia: Mihály képviselt, azért idéztette Gergelyt a Doboka vármegyei szolgabírák oklevelével március 4-re (ad oct. Cinerum) Szentimrére az alvajda ítélőszéke elé, mert nem járult hozzá, hogy az eskütételt írásban igazolják, minthogy Swk-i Mihály betegségére hivatkozva személyesen nem jelent meg a cselekményen, hanem maga helyett testvérét: Miklóst küldte a hely színére. Erről a terminusról Gergely azzal a kifogással halasztatta az ügyet június 7-re (ad oct. Penth.), hogy Deme nevű testvére nélkül nem dönthet, ő pedig Rómában van zarándokúton (in liminibus apostolorum Petri et Pauli beatorum peregrinans existeret). E mostani tárgyaláson Gergely és testvérei, valamint Deme megbízottja: Egyed fia: János továbbra is ellenezték az eskütétel írásba tételét, de ezt Péter alvajda, Tamás vajda oklevele értelmében, az ítélethozatalnál nem vette figyelembe. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 29125. 999. 1338. június 27. (Wyssegrad, in Ladislai reg.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán — Dénes fia: Tamás magister kérésére — privilegiális alakban átírja 1337. december 10-én Zand másként Marchilteleke nevű birtokkal kapcsolatos pátens oklevelét (967. sz.).