Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

oklevelükbe belefoglalják nemcsak Jakab fia: János magister ispán [!] oklevelének a kisszarvadi két ekealjnyi földdel kapcsolatosan Mester fia: Péter fiai: Tamás és Miklós javára tett vállalalásáról szóló részét, hanem a kérdéses birtok határleírását is Hegun fia: Lászlónak, Külső-Szolnok vármegye egykori ispánjának 1314—1317 előtt kelt pátens okleveléből (226. sz.). Ái a váradi káptalan 1391. szeptember 224 oklevelében, melynek hártyára írt, egykor fiiggőpecsétes eredetije korábban Nagy Jenő csíkszentmártoni gyűjteményében volt és jelenleg a sepsiszentgyörgyi Nemzeti Levéltárban, fényképe pedig a MOL-ban (DF 278728) található. 868. 1335. december 8. (in Concep. virg.) Az erdélyi egyház káptalana I. Károly királyhoz. 1335. szeptember 29-i parancsára (863. sz.) Baduk-i Péter királyi ember, Wlcho/Bolcho magister Zathmar-i főesperes tanúbizonysága mellett, november l-jén (in Omn. sanct.), Kalacha-n lévő két kúria kivételével, visszaiktatta Olyuer fia: Kalach-ot Zentpeter, Zyly, Kochkut/Koachkut, Myko, Zentmartin/Zenthmartun, Kalacha, Wanckuttelke/Bankuthtelek, Ambrus és Paptelke/Poptelke birtokába. Eredeti, hártyán, pecsételés nyoma nélkül, DL 27269. —Ái I. Lajos király 1370. május 12-én Borsán kelt oklevelében, Bánffy cs lt (DF 260664). Ez utóbbi oklevél írása erősen emlékeztet az átírt jelentés kézírására. A 863. sz. alatt említettek alapján e szöveg István deák kolozsmonostori konventi jegyző hamisítványának tekinthető, melynek 1370. évi királyi átíratásával megteremtette magának a lehetőséget felesége családi birtokainak visszaszerzéséhez. Vö LtKözl 55/1984. 134-137 (Jakó Zs.). 869. 1355. december 28. (in crast. Ioh. ap.) Az erdélyi egyház káptalana előtt idősebb Vos (d) Miklós, valamint fiai: János és László, továbbá Chama fia: Jakab fiai: Mihály, Miklós, Tamás és Jakab, végül Emic fia: János fiai: László, Achyl (d) János, Lőrinc, Veres (rufi dicti) Péter és Tamás, valamint Deseu kijelentik, hogy semmi jószágból, amit rokonuk: ifjabb Vos (d) Miklós magister a királytól vagy a vajdától ezentúl adományba kap, amiért Heltheuin várában vérét ontotta a királyért, ahol rokonai és hűséges serviensei életüket is vesztették, kiérdemelve ezáltal az ország nemeseinek tiszteletét, nem követelnek maguknak részt, s e birtokaiban sem őt, sem utódait a bírói részen kívül fizetendő 100 márka büntetés terhe alatt nem fogják háborgatni. Eredeti, hártyán, hátlapján pecsét töredékeivel, Wass cs lt (DF 252704). • Közlés: HOkl 207—208. — Ub 1. 468 (hibásan június 25-re keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. III. 366 (román fordításban). 870/1. 1335. Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy János fia: Kelemen, Kereztes-i nemes, szomszédként beleegyezését adta ahhoz, hogy Márton comes Dewa-i várnagy Hassas birtokot megvásárolja Hurwath (d) Simon comestől. Említés Lackfi István erdélyi vajda 1348. május 12-i oklevelében, DL 29427 és 107453. • Közlés: AOkm V. 182 (hibásan 1346-ra keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 431 (román fordításban, az előbbi hibás keltezéssel). 870/2. 1335. Felicián fia: Pál, Bakay-i nemes, tiltja Ladany fia: Mihályt attól, hogy Bakayon és Haro-n levő birtokrészét, fiai rovására, örökjogon adja leányainak, mert azokat az országjoga szerint csak negyed illeti (Protestatoria Pauli, filii Feliciani, nobilis de Bakay contra