Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

813. 1334. július 4. (in villa Chahol, in oct. Ladislai reg.) Nagy (magnus) János magister, Külső-Szolnok vármegye (de cottu Zolnok exteriori) ispánja és négy szolgabírája bizonyítja, hogy a megye Chahol-on július 4-én tartott közgyűlésén Od-i Jowancha/Joanchia fia: János azt állította, miszerint Od-i Demeter fia: János, Gwth valamennyi fia és János fiai vele egy nemzetségből származnak és várjobbágyok. Amikor azonban ezt az állítását a 12 esküdttel akarta bizonyíttatni, azok úgy vallottak, miszerint ők nem tudnak arról, hogy az Od-iak a király várnépei közé tartoznának, vagy hogy Jowancha fia: Jánossal egy nemzetségből származnának. A felek ezt követően, fogott bírák közvetítésével, úgy egyeztek ki egymással, hogy Jowancha fia: János, 12 nemessel együtt, perbeli ellenfelei házához menve, köteles megkövetni azokat. Tartalmi ái Szécsényi Tamás erdélyi vajda 1337. május 1-ji oklevelében (930. sz.), DL 105472. • Regeszta: ZsOkl VI. 1115. sz. 814. 1334. július 4. (f. II. a. oct. Petri et Pauli ap.) Az erdélyi egyház káptalana előtt László fia: Simon szentmártoni (de Sancto Martino) nemes és testvére: János Scenthgurg nevű Clus vármegyei földjük vagy falujuk felét végérvényesen átengedik Miklós fia: Nagy (magnus dictus) Ábrahám szentpéteri (de Sancto Petro) nemesnek, valamint fiainak: Miklósnak, Imrének és Jánosnak annak a 13 régi báni márka zálogösszegnek, illetve ennek kétszerese fejében, amellyel ez utóbbiaknak azért tartoznak, mert birtokukat a megállapított időpontban nem váltották ki. Egyben kötelezik magukat arra, hogy nevezett Ábrahámot és utódait saját költségükön megoltalmazzák e jószág békés birtoklásában. — Méltóságsor: Domokos prépost, Santus éneklő-, Tamás őrkanonok, Miklós magister Hunad-i főesperes, dékánkanonok. Eredeti, hártyán, függőpecsétje elveszett, Kemény cs malomfalvi lt (DF 257788). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. III. 325—326, 577—578 (román fordításban is, hasonmással). 815. 1334. július 4. (in oct. Ladislai reg.) Külső-Szolnok (Zonuk exteriőr) vármegye szolgabírái, esküdtjei és nemesei Tamás (m principi) erdélyi vajdának és Zonuk-i ispánnak. 1334. június 9-i parancsára (809. sz.) a vajda nevében és helyett július 4-én tartott közgyűlésen és ítélőszéken (in eadem congregatione vestra generáli, que vice et persona vestre culminis in octavis beati Ladislai regis et pro tribunali vestre celebrissemus) a négy szolgabíró közül Scenthkyral-i Péter útján háromszor is a helyszínre idézték Chan-i László (elítélt) fiai: János és Miklós testvérét: Lászlót, valamint feleségét, de három napon át hiába várakoztak reájuk, mert nem jelentek meg, nem is képviseltették magukat, de nem is tiltakoztak. Bizonyos Endre, azonban aki Bempe (?) testvére, kijelentette, hogy ama birtok kilencedrésze őt illeti, de a két elítélt birtokrészével kapcsolatosan semmiféle említést sem tett. Borca [?] fia: Pál és fia: István, valamint testvére: János — többi testvérük nevében is — azt jelentették be, hogy a birtok harmadrészével kapcsolatosan fenntartással élnek, mert a (Chan) határában fekvő, attól elválaszthatatlan Mugtheluk két része az ő pénzen vásárolt jószáguk (duas partes possessionis Mugtheluk vocate, que sub metis eiusdem possessionis est et inseparabilis ab eadem, cum sua propria pecunia comparassent, ob hoc tertiam partem iniberent). Ezek után Chan-i László fentebb említett fiainak: Jánosnak és