Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

septentrionem ad magnam arborem silicits [!]. Deinde versus orientem directe ad vallem, que dicitur Beseneuazou et in eadem valle versus meridiem ad caput ipsius vallis. Et exinde directe ad Zeleuharaztafeu ad magnam silicem [!], et ibi est antiqua meta terrea. Deinde ad magnam viam directe et in eadem via vergit versus occidentem ad locum gurgitis Kugur et ibi est magna silex [!] furcata in ramis. Deinde super eadem gurgite directe ad stagnum vei locum eiusdem et exinde iterum ad eandem sessionem Mich et ibi terminatur. Minderről saját pecsétje alatt állít ki oklevelet, hogy azt más hiteleshely privilégiumával megerősíttethessék. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Mándy cs lt: DL 105207. 654. 1329. június 27. (in reg. Ladislai) Az erdélyi káptalan bizonyítja, hogy Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán nevében Mihály alvajda a június 13-i Torda-i közgyűlés határozatának megfelelően (648. sz.) kiegyezett Mikola fia: János fia: Gerew magisterrel a Móric fia: Miklós egykori erdélyi vajda ítéletével (247. sz.) kapcsolatosan. Hűséges szolgálataiért Tamás vajda visszaadja Gerew magisternek és elhunyt testvérének, Mihálynak a kezébe került birtokait, aki ezért és feje vakságaként tíz dénár pensával számított 70 magyar márkát fizet a vajdának dénárban vagy becsüben Mihály alvajda kezéhez két részletben, mégpedig Fahídon július 18-án (XXII. d. datarum presentium) és augusztus l-jén (in quind. prime solutionis). A határidő elmulasztása esetén az összeg kétszerese fizetendő. Kéziratos, XVIII. századi rövidebb és nyomtatásban is közölt szövegváltozata megtalálható az MTAKt Kézirattárában (Cornides: Diplomatarium I. 271) és erről készült másolata az OSZK Kézirattárában (Széchenyi: Collectio diplomatum regum Hungáriáé IV. 156—157). Kemény József gyűjteménye (Diplomatarii Transsilvanici Appendix 1. 211 r—v) viszont ennél közel kétszeresen hosszabb szöveget tartalmaz, mely legalább két, de esetleg több, részben hiteles oklevél felületes egybeolvasztásával és bizonyos mértékű módosításával létrejött hamisítványnak tekintendő. Alapos ellenőrzés után Kemény Józsefnek tulajdonítható misztifikációnál aligha tekinthető többnek az a beállítás, hogy e szöveg a Hevenesi- vagy az Eder-gyűjteményböl került volna Cornides okmánytárába vagy hogy eredetije valaha is a Kemény család levéltárához tartozott volna. Az eddig közöletlen hosszabb szöveget ugyanis Kemény József családja múltjának színesebbé tételére, a Fejér-féle közlést (1832) követően hozta létre a hatalmaskodást részletező, kitalált betoldással és az 1329. június 13-i közgyűlésen létrejött megegyezés szövegének, valamint Mihály alvajda 1330. május 11-i oklevelének felhasználásával, melyet szintén Cornides kéziratából (II. 47) vagy akár a Bethlen család levéltárából (DL 62685) ismerhetett. Az így keletkezett szöveg érezhető egyenetlenségei, zavarosságai és értelmetlenségei felsorolását mellőzve, aligha hihető, hogy Meggyesi Móric fia: Miklós vajda (1315. augusztus — 1316. december) főbenjáró ítéletének (247. sz.) foganatosításával a felperesek másfél évtizedig vagy akár Szécsényi Tamás vajdaságának kezdetéig (1321) vártak volna. A késői hamisítás mellett ugyanis egymagában is döntő érv, hogy az oklevél Suki Mihály alvajdát Szécsényi Tamás vajda bizalmi embereként szerepelteti, noha a csanádi káptalan 1329. augusztus 1-ji okleveléből (658. sz.) minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy Tamás vajda ezekben a napokban valóságos pusztító hadjáratot folytatott bosszúból korábbi alvajdájának birtokai és emberei ellen. Igaz, hogy a kettőjük közötti összeütközés elég gyorsan rendeződhetett, és Suki Mihály 1330. május 11-én már újból Szécsényi Tamás vajda helyettese, de a késői hamisító nem ismerte a két személy viszonyának ezt a fenti epizódját, és ez leleplezte tákolmányát. Minthogy, legalábbis egyelőre, tisztázhatatlan, hogy a hamisító az összefércelt szövegszerkesztmény alkotórészeiben mit hagyott változatlanul, illetve módosított kisebb vagy nagyobb mértékben, akkor járunk el helyesen, ha az oklevél mindegyik részét késői, tudálékos hamisítványként, fenttartással kezeljük. • Közlés: CDHung VIII/3. 378—379 (részlet és regeszta). — DIR C, veacul XIV, vol. II. 292—293 (román fordításban). 655. 1329. július 6. (in oct. Petri et Pauli ap.) A Clus-i Szűz Mária-monostor konventje előtt Zumurduk-i Meynold testvérei: Péter comes és János Zomurduk birtok harmadrészét,