Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

ecclesiam predictis Seraphino et Ruberto assignando. Tertius locus sessionalis super quodam alio monticulo a parte dextra prememorato Gregorio devenisset, quem quidem locum sessionalem ipsius Gregorii quedam via publica a predictis locis sessionalibus ipsorum Seraphini et Ruberti separat et distinguit. Item quedam possessio Scek nominata in comitatu Bihoriensi existens et recta dimidietas possessionis Cheythelwk in eodem comitatu de Bihor adiacentis prelibato Seraphino et per eum suis heredibus et successoribus cum omnibus utilitatibus suis et pertinentiis perpetuo et irrevocabiliter possidende remanentes et recte dimidietates possessionum Warvyzy et Boromlak vocatarum in predicto comitatu Bihoriensi existentium similiter cum suis utilitatibus universis et pertinentiis prenotato Ruberto de perpetuo devenientes [?], possessio vero Scelezd in comitatu de Zolnwk prefato Gregorio devenisset. Item possessio Zanuk in prefato comitatu de Zolnuk Seraphino et Ruberto communiter, possessio autem Gyorgteluky in comitatu de Byhor existentes inter duas possessiones Ábrahám et Kenéz nuncupatas Gregorio antedicto devenisset. Ip, Warvyzy, Sceplak, Scek jövedelmeit közösnek hagyták és Nogmyhal-on a pap háza részére helyet (quendam locum pro domo sacerdotali in Nogmyhal circa predictam ecclesiam a parte orientali) szintén közösen jelölték ki. Az osztályt megszegő családtag 50 márka büntetést fizessen. Ái Pálóczi László országbíró 1469. március 1-ji oklevelében, DL 28896. • Regeszta: AOkl XI. 332. sz. 602. 1327. július 1. (Avinione, Kai. Iulii) XXII. János pápa a domonkos rend magyarországi és szlavóniai tartománya perjeleinek. Zagrabia-i Mátyás fráter, amikor a magyarországi és szlavóniai eretnekek ellen inkvizítorok kiküldésére nekik szóló utasítást eszközölt ki tőle, elhallgatta előtte, hogy a boszniai eretnekség elleni küzdelmet IV. Miklós pápa, a szerbiai, dalmáciai, horvátországi, isztriai eretnekségek leküzdését pedig VIII. Bonifác pápa már korábban a minorita rend inkvizitoraira bízta. (Vö. Theiner: MonHung I. 378—379, 381.) Erről tudomást szerezve Fábián fráter minorita inkvizitortól, azokat a korábbi rendelkezéseit (584—590. sz.), amelyeket I. Károly magyar királyhoz, az esztergomi és kalocsai érsekhez, Brasso-i Salamon comeshez, valamint más magyarországi és szlavóniai nemesekhez intézett az erdélyi, boszniai, szlavóniai eretnekek elleni keresztes hadjárat szervezése és a domonkos inkvizítorok támogatása érdekében, érvénytelenítette. Kéri, hogy az említett területeken a minorita inkvizitorok munkáját támogassák. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: Wadding: Ann. Min. VII. 55—56. — Farlati IV. 58. — Katona VIII. 582—584. — CDHung VIII/7. 190—192 (1326-ra keltezve). — Theiner: MonHung I. 514—515. — Hurmuzaki 1/1. 604--605. — Ub I. 412—413. — Eubel: Bullarium V. p. 326, 668. sz. — Smiciklas IX. 348—349. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 229—230 (román fordításban). • Regeszta: CDHung VIII/3. 243— 244 (1327-re keltezve). — Mollat VI. 29681. sz. — AOkl XI. 339. sz. 603. 1327. július 1. (Avinione, Kai. Iulii) XXII. János pápa tájékoztatja I. Károly királyt Fábián fráter minorita inkvizitornak a domonkos renddel szemben emelt panaszairól (602. sz.), és kéri, tekintse érvényteleneknek a Zagrabia-i Mátyás domonkos fráter által kieszközölt pápai oklevélben (584. sz.) foglaltakat és támogatásával az eretnekségek elleni harcban a minorita inkvizitoroknak a munkáját mozdítsa elő.