Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)
OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)
510. 1324. december 21. (XII. Kai. Ianuarii) I. Károly király az erdélyi nemeseknek vagy királyi servienseknek (ex parte universorum nobilium seu regalium servientium de terra Transsilvana) Reud-i Cheh (d) György és Wos (d) Miklós útján előterjesztett kérésére könnyíteni kíván a reájuk nehezedő terheken, minthogy az erdélyi nemesek trónra lépése óta hűségesen szolgálták a szent koronát és őt a királyi tekintély emelése, az ország állapotainak javítása és a közügyek rendjének helyreállítása érdekében (pro exaltatione nostri regiminis et reformatione status regni eiusdem, ac reintegratione rei publice) készek voltak vérüket is ontani, melynek során sokuknak apja, testvére, rokona elesett, mások fogságot vagy súlyos és halálos sebeket szenvedtek (in quibus quidem conflictibus, quamquam divina clementia ipsis fidelibus nobilibus nostris et in eorum personis nobis et regno nostro triumphum concesserit, tamen aliquorum ex ipsis patres, fratres et propinqui, consanguinei ceciderunt, quidam eorum captivitatem inciderunt et alii ymo fere omnes gravia et letalia vulnera pertulerunt). Jóllehet dicséretes szolgálataikat sokaságuk miatt e helyen felsorolni lehetetlen, mégis néhányat közülük emlékezetbe kell idézni. így azt, hogy Dousa vajdának a hűtlen Moys fia: Moys-sal a Cluswar közelében fekvő Tupa-n vívott ütközetében a vajdai sereg soraiban vitézül küzdve fényes győzelmet arattak az ellenségen (in conflictu, quem Dousa quondam woywoda Transsilvanus cum Moys filio Moys, notorio nostro et regni nostri infidele, in Tupa prope Cluswar habuit, hiidem nobiles sub militia dicti woywode de nostro mandato in devotione nostri nominis viriliter et strennue preliantes de ipso infidele nostro victoriam laudabilem reportaverunt); majd pedig, amikor az erdélyi szászok ellenfelei csalárd tanácsára hűségükben megtántorodtak, seregüket nyílt mezőn vívott kemény küzdelemben legyőzték (postmodum autem, cum Saxones Transsilvani ad falsas suggestiones emulorum nostrorum a fide nostra oberrassent, prefati nobiles fidelitatis robore accincti ipsorum Saxonum exercitum campestri bello congredientes in devotione nostri nominis et honoris potenter et viriliter debellarunt). Mindezek némi jutalmaként, a főpapok és bárók egyetértő tanácsából az erdélyi nemeseket, népeiket és jobbágyaikat felmenti a szállás- és élelemadás alól, amellyel eddig a mindenkori erdélyi vajdának és tisztjeinek tartoztak, továbbá mindenféle szolgáltatás, kötelezettség és adó fizetése alól, legyen az egész, vagy félfertós, vagy akármi néven nevezendő adó (iidem nobiles universi et singuli ac eorum posteritates, necnon populi et iobagiones eorum universi nullos descensus, nullaque victualia woywode Transsilvano et eiusdem officialibus dare, similiter et nullum debitum, tallia, prestationes et nullám collectam tam fertonis et dimidii fertonis, quam alterius cuiuslibet generis exactionis ullo umquam tempore dare et solvere teneantur). Kivételt alkot az az eset, ha ő vagy az utána következő uralkodók személyesen mennek Erdélybe, de akkor is csak népeik és jobbágyaik tartoznak élelmezésére minden száz ház után egy hordó bort, egy legelőn járó szarvasmarhát vagy ökröt, egy disznót és borsra meg sáfrányra egy márkát adni (de singulis centum curiis unam tunellam vini, pecudem seu bovem pascualem, unum porcum et unam marcam pro pipere et saphrano seu croko dare teneantur). —Az oklevél András budai prépost, alkancellár keze által kelt. — Méltóságsor: Bolezlaus esztergomi érsek és örökös ispán, László fráter kalocsai érsek, királyi kancellár; János nyitrai, Benedek Chanad-i, Miklós győri, György szerémi (de Sancto Ireneo), László pécsi, Péter fráter boszniai, Iwanka Warad-i, András erdélyi, Henrik Wesprim-i püspök, királynéi kancellár, Chanad egri püspök; Fülöp nádor, a kunok bírája, Scepus-i és Wywar-i ispán, Demeter tárnokmester, Bach-i és Trinchyn-i ispán, Tamás erdélyi
