Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)
OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)
194 1324, december 21—1325. március 2. vajda és Zonuk-i ispán, Miklós szlavón bán, Suprun-i és Kamaron-i ispán, Sándor országbíró, Mykch királynéi tárnokmester, Deseu királynéi udvarbíró, Pál Macho-i bán, szerémi, Wolkou-i és Budrugh-i ispán, Balázs lovászmester Hunt-i és nyitrai ispán, Miklós Poson-i ispán. Ái a váradi káptalan 1326. július 24-i oklevelében (565. sz.), DL 40487. • Közlés: Hóman: Gazdaságpolitika 254—256. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 137—139 (román fordításban). — Károly Róbert emlékezete 139— 141 (magyar fordításban). — Kristó: Históriák 158—159 (magyar fordításban, töredékesen). • Regeszta: MGazdtSzle 5/1898. 602—603 (Tagányi K., január 21-re keltezve). — AOkl VIII. 553. sz. 511. 1324. december 21. (XII. Kai. Ianuarii) I. Károly király orvosolja azokat a panaszokat, amelyeket Erdeody János, Dertsei Péter, Bethlen-i Miklós, Banyabuchy János, Sombor-i Péter és Bollya-i Gáspár a Partium-i és erdélyi (Transsylvanorum) országlakók összessége nevében május l-jén Budán, a főpapokkal és bárókkal tartott ülésén előadtak. Ennek során megtiltja, illetve kölcsönössé teszi a nemesek jobbágyainak a királyi birtokokra és a városokba való költözését. A szökött jobbágyokat a vajda szolgáltassa vissza korábbi uraiknak. Az országlakókat szerfelett megterhelő vajdai bíráskodási jogkört megszorítja és lényegében az oktavális törvényszékekre korlátozza. [Reud-i Cheh] György és [Wos] Miklós kérésére pedig az erdélyi nemességet és jobbágyaikat a lázadó szászok elleni harcban tanúsított hűségük jutalmaként mentesíti a vajdai beszállásolás és élelmiszeradó terhei alól. A király Erdélybe menetelekor azonban a nemesek jobbágyai száz kúriánként egy hordó bort, egy hízott marhát vagy ökröt, valamint a bors és sáfrány költségére egy márkát kötelesek adni. — Az oklevél András magister budai prépost, alkancellár keze által kelt. Újkori, egyszerű másolat, papíron, DL 37209. — Hasonló másolat a Szentkereszty cs lt-ban (DF 257648). Jóllehet a szöveg második fele az 510. sz. hiteles oklevél felhasználásával készült, az első rész zavaros fogalmazása, a Partium és később élt vagy kitalált személyek említése messziről elárulja, hogy teljesen használhatatlan, primitív hamisítvánnyal van dolgunk. • Regeszta: AOkl VIII. 554. sz. 512. 1325. január 15. (Themeswar, III. d. oct. Epiph. dom.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán a Bestherche-i szászok és a székhez tartozó egyéb emberek összességének. A Geblinus fia: Johannt meggyilkoló Henneng fia: Péter és társai ügyében önként a király mellékelt levelének megfelelően járjanak el, mert ő, akár kárukra is, aszerint fogja az uralkodó parancsát végrehajtani. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét nyomával, 1892-ben a pécsi püspöki könyvtárban volt, őrzési helye jelenleg ismeretlen. A fenti keltezés azon alapszik, hogy besztercei Göbel fia: Johannt, akit I. Károly király bizalmas emberének tekintettek, a fellázadt szászok 1324-ben gyilkolták meg, és Tamás erdélyi vajda a következő esztendő elején foglalkozott a levert felkelés megtorlásával kapcsolatos ügyekkel. (Vö. Gündisch, Konrad: Das Patriziat siebenbürgischer Städte im Mittelalter. Studia Transylvanica 18. Köln— Weimar— Wien, 1993. 140—145.) • Közlés: CDHung V1II/3. 713—714. — VerArch 1/1853—4. 297—299 (hasonmással, Wenrich W.). — Ub I. 390 (1325—9. január 8-ra keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. II. 140 (román fordításban, az előbbivel azonosan keltezve). • Regeszta: CDHung VIII/3. 758. 513. 1325. március 2. (sab. a. Reminiscere) [A váradi káptalan] bizonyítja, hogy a Zylagh vidéki (de districtu Zylagh) Mon-ról való István fia: János comes Mon faluban lévő birtok-
