Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

442. 1322. október 16. (Albe, in Galli conf.) Benedek magister Tylegd-i főesperes, András erdélyi püspök általános helynöke megváltoztatja a Sarus-i tizedek negyedének birtoklásáról Keurus-i Péter és a szentmártoni (de Sancto Martino) pap: Mihály között előtte folytatott perben a szentmártoniak javára szóló korábbi ítéletét, noha erről már oklevelet is kiállított (441. sz.). Amikor ugyanis a Sarus-i Szt. Miklós-egyház papja: Péter indított pert ugyanezen tizedek negyedéért, a szentmártoniak papja: Mihály, villicusa: Ruchvinus, valamint Rudolf és más hospesek vallomásából kiderült, hogy a szentmártoniak csak azóta használják a Keureus-i Péter által megvásárolt földet, mióta Sarus pusztában állott, de egyébként az Sarus határához tartozik. Következésképpen tehát az ottani tizedek Keureus-i Pétert, negyedük pedig a Sarus-i Szt. Miklós-egyház papját illetik meg. Az egész káptalanban hozott ítéletét saját pecsétjével erősíti meg. XVIII. századi másolata Cornides Dániel kéziratos Diplomatariumában, tom. XII. 159—160. • Közlés: CDHung VIII/2. 396—397. — Ub I. 367—368. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 56—57 (román fordításban). • Regeszta: Bónis: Szentszéki regeszták 732. sz. — AOkl VI. 820. sz. 443. 1322. november 24. (Albe, in vig. Catharine virg.) András erdélyi püspök Juanisy-i Péter fia: János kérésére engedélyezi, hogy a Chengeer-i lakosság lelki épülésére Chengeer faluban fakápolnát emelhessen, de azzal a megkötéssel, hogy ez nem sértheti a Juanisy-i Szt. Margit-anyaegyház jogait, melynek papja kell a kápolnában is szolgáljon, mert Chengeer falu régtől fogva ehhez az anyaegyházhoz tartozik. Ha pedig János magister vagy utódai a kápolnába más papot rendelnének, elveszítik a kápolnához való jogukat. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Kemény József gyűjteménye (DF 253417). • Közlés: Szeredai: Series 72. — Katona VIII. 460. — CDHung VIII/2. 370—371. • Regeszta: EMOkl 29. sz. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 57. — AOkl VI. 844. sz. 444. 1322. december 23. (Avinione, X. Kai. Ianuarii) XXII. János pápa [Konrád] Olomuc-i püspöknek. A fehérvári (Albensis) egyházmegyei Schelk-i dékánság dékánja és plébánosai nevében ügyvédjük: Georg asszonyfalvi (ville Dominarum) plébános azzal vádolja András [erdélyi] püspököt és János fehérvári főesperest, hogy különböző módokon elnyomják, terhelik és háborgatják őket. Egyeseket közülök minden ok nélkül bebörtönöznek, másokat elűznek plébániájukról, megfosztanak javaiktól annyira, hogy a papi rend gyalázatára koldulni kénytelenek. Jóllehet az ottani vidék régi szokása szerint a tizedek a plébánosokat illetik, a püspök azok felét, a főesperes pedig harmadát ragadja el tőlük erőszakkal. Noha ezek az egyházak újabban szerveződtek (adhuc sunt novella plantatio), vizitációkkor a püspök 70, a főesperes pedig 30 fuvarral terheli meg őket (in septuaginta evectionibus episcopus et triginta archidiaconus), felszentelésükkor pénzt követel tőlük. Azt pedig, hogy a fentiek miatt a Szentszékhez forduljanak, bebörtönzéssel, fellebbezésük elkobozásával, az utakon való különböző cselvetésekkel igyekeztek megakadályozni. Ügyvédjük: Georg plébános is csak álöltözetben, kerülő utakon, a hitetlenek földjén keresztül utazva mentesült a felismeréstől, játszhatta ki a cselvetéseket és juthatott el a pápai kúriába. Megbízza tehát [Konrád] püspököt, hogy alapos vizsgálatokkal tisztázza, mi igaz a fenti panaszokból. Ha pedig azok igazaknak bizonyulnak, az [erdélyi] püspököt és