Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

1322. december 31—1323. január 13. 173 főesperest idézze a pápai kúriába, kötelezve őket, hogy három hónapon belül személyesen jelenjenek meg ottan. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: Codex diplomaticus et epistolaris Moraviae. VI. Brünn 1854. 162. — Ub I. 368—369. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 58—59 (román fordításban). • Regeszta: Mollat IV. 16770. sz. — Bónis: Szentszéki regeszták 734. sz. — AOkl VI. 873. sz. 445. 1322. december 31. (f. VI. a. oct. Nat. dom.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy [Mikola ?] fia: János fia: Miklós magister és László — János nevű testvérük nevében is — előttük kötelezték magukat, hogy Mihály nevű testvérüket, amikor ezt kívánja, más jószágaikban egyenlő értékű birtokkal kártalanítani fogják azért, hogy Szentmiklós nevű birtokát, békeegyezségüknek megfelelően, átengedte Gyerő magisternek, Jakabnak, Keménynek, Miklósnak és Jánosnak az anyjuk és jobbágyaik megölése, Dezmer nevű birtokuk elpusztítása és más jogtalanságaik jóvátételeként. Ái a kolozsmonostori konvent 1444. január 31-i oklevelében, Kemény cs malomfalvi lt (DF 252674, XVIII. századi egyszerű, hibás másolat). • Regeszta: AOkl VI. 881. sz. 446. 1323. január 6. (in Temeswar, in Epiph. dom.) I. Károly király az erdélyi egyház káptalanához. Miután a főpapok, bárók és nemesek értekezlete a jobbágyok és az ország minden más városi és mezővárosi lakójának portája után, kivétel nélkül, ezüstben fél fertő, vagy az ezüst árának megfelelő számú dénár fizetését ígérte a jelen esztendőre, hogy a királyi kamara az országlakókat nagyon megterhelő rossz pénz helyett nyolcszoros égetésű (octave combustionis), jó minőségű, állandó, az ország egész területén használt és IV. Béla király idejében István bán által veretett báni dénárokkal azonos súlyú, jó pénzt veressen. Minthogy a királyi kamarákat és a kamaraispánságot, az említett félfertós [adóval] együtt, ebből a célból Heys comesnek, Gurhes (d) Lászlónak, Imrének, a Warad-i püspök testvérének, Peuldre (d) Péternek, valamint Josreh-nek bérbe adta, elrendeli, hogy a megajánlott fél fertót számtartó sáfára (dispensatoris nostri): Miklós magister kiküldöttének jelenlétében fizettesse meg embereivel és birtokain szerezzen érvényt az új pénz elterjesztésének. A kamaraispánok, vagy officiálisaik az átváltáskor három bécsi vagy két régi báni dénárért egy újat, egy cseh garasért három új dénárt, egy budai márka ezüstért pedig az új dénárból öt pensát tartoznak adni. Ha a fertő fizetése vagy az átváltás kapcsán a birtokain élő népek a királyi kamarát valamiképpen megkárosítanák, azt az ő terhükre téteti jóvá. Eredeti, hártyán, hátlapján kerek pecsét nyomával, DL 30610. • Közlés: CDHung VIII/7. 153—154. —AOkm II. 59—60. — Ub I. 370—371. — Smiciklas IX. 105—106. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 62—63, 357—358 (román fordításban is). — Decreta 76—77. — Makkai—Mezey: Levelek 228—230 (magyar fordításban). — Károly Róbert emlékezete 133—134 (magyar fordításban). • Regeszta: Hóman: Gazdaságpolitika 253. — RegSlov II. 894. sz. — AOkl VII. 3. sz. 447. 1323. január 13. (Themeswar, in oct. Epiph. dom.) I. Károly király bizonyítja, hogy kedves híve: Corrardus fia: Nikolaus comes Gyznoyo városban lévő örökölt házát és annak tartozékait nővérére, annak férjére: Mihály fia: Péter magister nemesre és utódaikra ruházta át. Erről (az iktatásról szóló) jelentés beérkezése után privilégiumot szándékszik kiállíttatni.