Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

308. 1318. szeptember 20. Rufinus de Civinio pápai nuncius és tizedszedő bizonyítja, hogy [Benedek] erdélyi püspök — Nemes (Nobilis) János magister fehérvári (Albensis) főesperes utján — az apostoli szék részére budai súlyú 44 és fél márka finom ezüstöt befizetett. Ebből egy márka — Dionisius Bindi de Calenzano közjegyző bizonyító irata szerint — négy aranyforintot ér. Eredeti, papírfüzet, Vatikáni lt, Cam. Ap. Collect. Nr. 183, Rationes collectoriae Ín Hungária, Nr. 183, fol. 25. • Közlés: MonVatHung 1/2. 465—466. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 257 (román fordításban). 309. 1318. szeptember 28. (in vig. Mich. arch.) Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana I. Károly királyhoz. 1318. április 30-i parancsára (291. sz.) Tamás királyi ember Solumus nevű földet július l-jén (in oct. Ioh. bapt.), kiküldött tanúbizonysága: Eberhard Theke-i plébános és Ozd-i alesperes jelenlétében, ellentmondás nélkül Péter magisternek iktatta, miután körülhatárolta, és a szomszédok körében meggyőződött felőle, hogy az királyi adományozás alá tartozik. Ái I. Károly király 1319. február 34 oklevelében (318. sz.), DL 1942. • Közlés: AOkm I. 481-483. — Ub I. 336—337. — DIR C, veacul XIV, vol. 302-303 (román fordításban). • Regeszta: AOkl V. 272. sz. 310. 1318. [október 6. előtt] Dousa erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, Peteu magister Zothmar-i, Iwachin/Iwan magister Zabouch-i, valamint Bereczk fia: János Byhor vármegyei ispán bizonyítja, hogy [Kemer-i] Deseu előttük kezességet vállalt Tamás magister fogságában lévő vejéért: Masa (d) Lászlóért, és kötelezte magát arra, hogy helyette három részletben, éspedig október 6-án (in oct. Mich. arch.), november 8-án (in oct. Omn. sanct.) és december 7-én (in oct. Andree ap.) Kallou faluban, említett Iwan magister Zabouch-i ispán jelenlétében 120 márkát fizet Tamás magisternek. Ha valamelyik részlet fizetését elmulasztaná, az összeg kétszeresét kell fizetnie, az előző terminusokon lerótt összegeket pedig elveszíti. Tartalmi ái Lampert országbíró 1319. július 1. után kelt ítéletlevelében (324. sz.), Jászói konvent hiteleshelyi lt (DF 251725). • Regeszta: AOkl V. 278. sz. 311. 1318. október 14. (sab. p. quind. Mich. arch.) ' Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Cyke fia: Péter comes özvegye: Margit, leányával: Hadya fia: Márk özvegyével: Erzsébettel együttesen, a hitbérükben és jegyajándékukban kapott Bagach (Doboka vm) nevű birtokukat, rokonságuk címén, 50 márka finom ezüstért eladták Felkapusi (de Kopus superiori) István fia: Jánosnak, kötelezettséget vállalva arra, hogy bárki keresetével szemben saját költségükön megoltalmazzák a vevőt e birtokon. —A határ leírása: Prima meta eiusdem térre incipit in quodam monte, prout eundem montem transit una magna via. Abhinc tendit infra circa eandem viam per unam vallem, que vocatur Zykywelg, prout eadem vallis transit quoddam fluvium Bagachpataka nominatum et transit ultra fluvium predictum ad unam arborem pomi, que vocatur Hataraima. Inde ascendit alte ad unum Nogberch inter villám Zaua et villám Bagach predictam adiacentem et vádit in eodem berch prope villám Markhaza ad unum parvum monticulum. Inde vádit iterum