Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

circumquaque existentium in nulla meta proibuerunt. A határjeleket a téli idő miatt nem tudták megújítani. Ái Zsigmond király 1418. március 13-i oklevelének (ZsOkl VI. 1631. sz.) kihúzásokkal és nyelvtani hibákkal teli, közel egykorú, nagyon hanyag, egyszerű másolatában, több helyen lyukas, szakadozott papíron, DL 28717. • Közlés: TelOkl I. 34—36. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 242—243, 411—412 (román fordításban is). • Regeszta: AOkl IV. 178. sz. — ZsOkl VI. 1631. sz. 256. 1315. november 13. (Clusuar, III. d. Martini conf.) Miklós erdélyi vajda és Zolnuk-i ispán bizonyítja, hogy egyrészről Tormach fia: János, másrészről Emuch fia: János és Choma fia: Jakab, Wos [d] Miklós comes várnagy nevében is, Vasculteleke nevű birtokukat a Clusmonustra-i apát és konvent tanúbizonysága, továbbá Dabaka vármegye szolgabírái (iudicibus nobilium): Ortalph fiai: Loránd és Jula, valamint Márton fia: János vajdai kiküldöttek jelenlétében három egyenlő részre osztva, a keleti két részt Tormach fia: Jánosnak és örököseinek, a nyugat felé eső harmadik részt pedig Emuch fiainak és Jakabnak, valamint örököseinek adták örök tulajdonukként, e részeket egymástól az alábbi határjelekkel választva el: Primo incipit a parte occidentali supra tres metas magnas, antiquas et capitales, quarum una separat a villa Scekakna vocata, alia a Buzias et tertia est meta eorundem. Inde egreditur versus orientem directe et venit ad unam metam terream, in quodam Berch existentem. Abhinc directe descendit et iungit similiter unam metam in quodam monticulo situatam, unde descendendo ad eandem plagam venit ad unam metam in terris arabilibus existentem, et adhuc directe descendit et pervenit ad unum fontem, secus quem sunt due mete, una antiqua et alia nova, et in eodem Potak percurrendo iungit alias duas metas in fine ville existentes. Inde reflectitur versus meridiem et in medio ville iungit unam metam et de meta ad metam in medio ville percurrendo iungit tres metas et adhuc eundo ad eandem plagam venit ad unam metam, que est ante domum sacerdotis. Inde ascendit ad collem et venit ad unam metam iuxta viam existentem. Unde ascendit in eodem colle et venit ad unam metam circa arbores positam. Et adhuc ascendendo in cacumine ipsius collis pervenit ad tres metas capitales, quarum una Licashathar nominatur, que separat a terra Pulun et ibi terminatur. A felek kötelezték magukat a fenti osztály örökös fenntartására. János és Jakab arra is kötelezettséget vállaltak, hogy ha Wos Miklós az osztályt újra akarná tárgyaltatni, rászorítják őt annak betartására, és arra, hogy Lood fiainak: Andrásnak és Péternek ő se adjon tanácsot vagy pénzbeli támogatást Tormach fia: János elleni perükhöz. Mindezeket színe előtt Jula szolgabíró, vajdai ember is megerősítette. Eredeti, hártyán, hátlapján rányomott pecsét nyomával, Wass cs lt (DF 252753). • Közlés: AOkm I. 387— 389. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 243—244 (román fordításban). • Regeszta: AOkl IV. 180. sz. 257. 1315. november 13. (Clusmonustra, III. d. Martini conf.) Miklós fráter, a Clus-i monostor apátja és konventje bizonyítja, hogy egyrészről Tormach fia: János, másrészről Eymuch fia: János és Chama fia: (Jakab), Miklós comes Chicho-i várnagy nevében is, Vasculteleke nevű Dabaka vármegyei birtokukat a konvent tanúbizonysága, továbbá Miklós erdélyi vajda és Zolnuk-i ispán emberei: Artolph fiai: Loránd és Jula, illetve Márton