Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

65.1946. november 8. 2 [Nagy] Miniszterelnök bejelenti, hogy a tárgysorozaton 1. sorszám alatt szereplő előterjesztését az elhagyott javak kormánybiztosa [által gyakorolt] elidegenítési és terhelési jog kiterjesztése tárgyában, a napirendről leveszi. Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette.

2 (Az adott pártközi értekezleten egyébként Rákosi és Varga Béla hozzászólásaiból kiderült, hogy a Kisgazdapárt kilenc minisztere közül kettő, míg a Baloldali Blokk nyolc minisztere közül öt volt katolikus. Rákosi — félig tréfásan — meg is jegyezte: „Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell, kövessék a Baloldali Blokk példáját, és tartsák be a katolikus egyháznak kijáró arányszámot.") Annak ellenére, hogy a miniszter lemondásának a híre a sajtóban is visszhangra talált, s hogy rövidesen kormányátalakításra került sor Keresztury Dezső még 1947. március 14-éig hivatalában maradt. 2 A jegyzőkönyv mellett az elhagyott javak kormánybiztosáról és a kormánybiztosság elnöki tanácsáról szóló 10490/1945. ME sz. rendelet (MK 1945. november 4.) egyes részeinek kiegészítését célzó rendelettervezet szövege található. Az előterjesztést a Gazdasági Főtanács, pontosabban Vas Zoltán főtitkár kezdeményezte. 1946. október 11-én kelt határozattervezetében javasolta az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának 30 napon belüli megszüntetését, s „Állami Javak Kezelősége Rt." elnevezés alatt egy állami vállalat létrehozását, amely a javak kezelését, megszerzését intézte volna. E részvénytársaságra kívánta bízni a javaslat 1.) az öröklés folytán az államra háramlott ún. szállományi vagyont kivéve azt, amely az alkotandó törvény szerint a zsidóalapot illette meg.), 2.) a népbíróságok által elkobzott fasiszta vagyonokat, 3.) azokat az elhagyott vagyontárgyakat (vállalatokat, ingatlanokat, földbirtokokat), amelyek kisajátításra kerültek - lehetőséget adva arra, hogy egyes elhagyott javak birtokosa vagy bérlője azokat vételi ügylettel megszerezze, továbbá arra, hogy a minisztertanács a demokratikus pártok és szervezetek birtokába került ilyen eredetű vagyonokat ezek tulajdonába adja. Részletesebben szólt a javaslat a részvénytársaság tulajdonába nem került vagyontárgyak gyámhatósági kezeléséről, valamint az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának a felszámolás ideje alatti korlátozott működéséről. A Gazdasági Főtanács ezen határozat-tervezete mellett megtalálható Gyöngyösi János külügyminiszter saját kezű aláírásával ellátott, 1946. november 8-án kelt, határozott hangvételű tiltakozása a javaslat ellen. Hangsúlyozta, hogy minisztériumának hatásköre kiterjed a külföldön lévő magyarok érdekeinek gondozására, a külföldön lévő hadifoglyok és elhurcolt polgári személyek, valamint a menekültek érdekeinek gondozására, a külföldiek vagyonának, jogainak és érdekeinek védelmére. Mindezekre figyelemmel a külföldön élő magyarság s egyáltalán a külföldi tőkeérdekeltségek magyarországi befektetésének lehetőségét veszélyeztető intézkedésként értékelte a tervezetet. Külön felhívta a figyelmet arra, hogy egy ilyen jogszabály kiadásával a kormány felbátorítaná a szomszédos államokat a magyar állampolgárok külföldön lévő javainak, jogainak, érdekeinek a kisajátítására - mivel az illetők az adott viszonyok között nem voltak abban a helyzetben, hogy rendelkezési jogukat gyakorolják. (MOL XK-A-10. 2.doboz I/2.-C/2. Elhagyott Javak Kormánybiztossága 7579/1946.) A miniszterelnöki előterjesztéseket összefogó borítólapra e napirendi pont címéhez a következő megjegyzést fűzték: „A javaslat a Szikra-ügy érdekében történt. Balogh államtitkár úr közlése szerint pártközi megállapodás van erre szétküldve." A rendelettervezet mellett — feltehetőleg Gyöngyösi külügyminiszter véleményét is figyelembe véve — a Miniszterelnökségen készített feljegyzés szerepel. Ez megállapította, hogy a vállalatok és a lakberendezési tárgyak elidegenítése túl ment volna azokon az elveken, amelyeket az említett rendelet a kormánybiztosságot illetően rögzített. Különösen sérelmesnek jelezte, ha olyan vagyontárgyakról volt szó, amelyeknek — ha elhagyottak voltak is — tulajdonosai vagy 1632