Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

63. 1946. október 25. nemzetiségű személyek földingatlanával szemben a magyarok hátrányára.

9 Az áttelepítendő magyarok adófizetésének beszüntetését ígérték, holott az adóbehajtás rendszeresen folyik. Az ingóvagyonok szabad áthozatalához ragaszkodnunk kell. A csehszlovák kormány többek között kötezelettséget vállalt arra is, hogy a csehszlovákiai magyar közalkalmazottakat olyan szociális segélyben fogja részesíteni, amely részükre a létminimumot biztosítja. Azonban ezt még máig sem teljesítették. Kérni kell a magyarok elleni vagyonjogfosztó rendelkezéseknek felfüggesztését és visszavonását. A szállítási nehézségekre való tekintettel az áttelepítés lebonyolításának meghosszabbítását és a szállítási eszközök, valamint a benzinmennyiség előre való biztosítását kérjük. Ezzel a feltételekkel fogadnánk el a javaslatot.

10 9 Az Áttelepítési Kormánybiztosság 250/1946.Eln. sz. „Titkos!" jelzéssel ellátott előterjesztésének az első része Jócsik kormánybiztos beszédének eddig terjedő szakaszával kapcsolatos. Megközelítően ezek a javaslatok szerepeltek — a kormánybiztos által is hivatkozott — korábbi minisztertanácsi ülésen ([61.] 144. sz. jegyzőkönyv 67. napirendi pont). A jelen jegyzőkönyv mellett található előterjesztésnek ezt az első részét Jócsik Lajos azzal zárta, hogy az „ajánlatról kétoldalú jegyzőkönyvet írtam alá azzal, hogy az ajánlat tekintetében a minisztertanács döntését kikérem." 10 A csehszlovák javaslattal kapcsolatos észrevételeit Jócsik kormánybiztos, az előterjesztésében részletesebben kifejtve, a következőkre hívta fel a minisztertanács figyelmét: a.) Megállapította, hogy a Csehszlovákiából áttelepítésre javasolt 106 400 magyarral szemben a magyarországi szlovákok közül csak 92 400 személy jelentkezett áttelepülésre. Az aránytalanságot növelte az, hogy mintegy 37 000 szlovák jelentkezését érvénytelennek találta s ezek száma növekedett az állandó visszalépések folytán. Másrészt a Csehszlovákiából már kiüldözött 42 000 magyarból mintegy 30 000 személyt be akart számíttatni a cserequotába. b.) A lakosságcsere egyezményben foglaltakkal szemben a csehszlovák fél nem akarta megengedni azt, hogy az áttelepülők minden ingó vagyonukat magukkal vigyék. c.) A csehszlovák kormány — vállalt kötelezettségével ellentétben — nem részesítette szociális segélyben az áttelepítésre kijelölt magyar közalkalmazottakat - csupán néhány nyugdíjasnak nyújtott bizonyos támogatást. d.) Az áttelepítendő magyaroknak Csehszlovákia nem adta meg azt az adó, illeték stb. fizetése alóli mentesítést, amit — a csehszlovák-magyar vegyes bizottság határozata értelmében — a szlovákoknak a magyar kormány megadott. e.) A csehszlovák kormány nem tett eleget a lakosságcsere egyezményben foglalt azon kötelezettségének, hogy függőben tartja a csehszlovákiai magyarok vagyonának elkobzására vonatkozó intézkedéseket - éppen ellenkezőleg újabb vagyoni jogfosztó rendelkezéseket bocsátott ki. f.) A csehszlovák-magyar vegyes bizottság határozata értelmében 1946. augusztus 27-étől kezdődően a csehszlovák kormánynak vissza kellett volna vonnia az áttelepülő magyar családok vagyoni elszámoltatására kiküldött un. nemzeti gondnokokat - s így lehetővé kellett volna tennie, hogy az áttelepülők ingó vagyonukkal szabadon rendelkezzenek. Ilyen intézkedés sem történt csehszlovák részről, sőt újabb gondnokok kiküldésére került sor. g.) Gyakorlati kérdésként utalt az áttelepítések téli időszakban való lebonyolításának fokozott nehézségeire. h.) Utalt ugyanakkor arra is, hogy az 1946 novemberében mintegy 12 000 kitelepülő német helyének felét belső telepesekkel tervezték betölteni, de ennek kapcsán 4-5000 szlovákiai magyar, mintegy 1000 család elhelyezésére is mielőbb lehetőséget kívánt biztosítani. Mindezeknek a kérdéseknek a rendezését az Okáli, Dániel által tett javaslat elfogadásának előfeltételeként jelölte meg. Külön kiemelte azonban, hogy a magyar kormány nyilvánítsa ki 1579