Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

62.1946. október 24. nyi alaptőkéjének mintegy 62%-át képező részvények ellenértéke [a] fenti dollárösszegben számíttassák be az 1946., illetőleg [az] 1947. évi jóvátételi szolgáltatásokba. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: Az elvi álláspont fenntartásának kifejtésében hasznot nem lát, de komoly károktól tart. Bizalmatlanságot kelt és a tárgyalásokat zavarja. Nem tud arról, hogy részvényeket folyószámla-kamatlábon értékeltek volna és így nem látja értelmét annak, hogy ezzel az [nem] elfogadható módszerrel kalkuláljunk. Dr. Erőss János [a Jóvátételi Hivatal elnöke]: Az elvi fenntartásnak az esetben, ha megállapodás létrejön, nincs jelentősége, de számolni kell azzal, hogy esetleg harmadik személyre, vagy döntőbíróra bízzák a vitás kérdést, és akkor nem közömbös, hogy fenntartás nélkül fogadtuk-e el a felajánlott módozatokat. Ha nincs kifejezve a fenntartás, akkor irányadónak veszik, holott nem feltétel jellegű volt. [Ries] Igazságügyminiszter: Nem ért egyet ezzel a felfogással, mert ha nem jön létre a megállapodás, akkor az egyezségi tárgyalások nem bírnak irányadó jelleggel. Rákosi Mátyás államminiszter: Két megjegyzést kíván csak hozzáfűzni a kérdéshez. A távirat elején arról van szó, hogy mi elfogadjuk alapul az 1938. évi „nyereségének" a romániai átlagos 1938. évi betéti kamatlábbal történő tőkésítést. A „nyereségének" szó helyett „osztalékának" szót kell bevenni. A tegnapi megbeszélés során kialakult az, hogy az egész összeget a következő esztendőre számolják el, amennyiben 20 millión felül lesz az összeg. Kifejezésre kell juttatni, hogy a bizottság, amelyik tárgyal, a jövő évre a maximumot igyekszik biztosítani. Bele kell venni a táviratba: „minthogy azonban az 1938. évi osztalékban az 1938. utáni beruházások nem jutnak kifejezésre, szükségesnek tartja a magyar kormány, hogy az 1938. évi osztalék alapján kiszámított érték az 1938 utáni beruházásoknak megfelelően felemeltessék." Ezt kategorikus módon kéri felvenni. Itt van továbbá a felértékelés összege. Itt csalódás ért bennünket, mégpedig kellemes és kellemetlen csalódás. Amennyiben megvizsgáltuk az összeget megállapítást nyert, hogy a román bankoknak háromszázalékos volt az 1938-ban a bankok betétje, [sic!] Ez módot adott arra, hogy három- és négyszeresen számoljunk, ami 20 millió dolláron felüli összeget adott ki. Kellemetlen csalódás volt az, hogy a bizottság ugyanakkor nekünk 6 millió dollár körüli összeget emlegetett. Feltételezhető, hogy a bizottság ezt jóindulatúlag számolta ki, de most kiderült, hogy ez háromszor, vagy négyszer kevesebb összeg. Nem tudja megérteni hol kapták ezt a különbséget. Nem a folyószámla-kamatlábat kell venni, hanem mindég a betéti kamatlábat, tekintettel arra, hogy a részvények hozadékát össze kell hasonlítani a mindenkori betétekkel. Ha felemelik a kamatlábat egy százalékkal, akkor piacra dobják a papírokat. Mi 3%-ot vettünk alapul, és csak ezt lehet képviselni és csak ilyen 1566