Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

58. 1946. szeptember 26. [Rónai] Kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter: A számszerűséget illetően a pénzügyminiszter hozzájárulása legyen szükséges, egyébként az egyéneket és a munkát felülbírálni a szakminiszter illetékes, mert az illető vállalatoknál ő a végrehajtó. Egyes vállalatoknak így a Pénzintézeti Központ szövetkezet alakjában működő tagjai, Magyar Szavatossági Bank, Magyar Pénzügyi Szindikátus, Magyar Jelzálogintézetek Szövetkezete, Magyar Pénzintézeti Záloglevélkibocsátó Szövetkezet, Ipari Munkaszervezeti Intézet, Hitelintézetek Szövetkezete, Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet, Országos Falusi Kislakásépítési Szövetkezet, az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet, Magyar Földhitelintézet és az Országos Földhitelintézet, valamint az Országos Központi Hitelszövetkezet és ennek tagintézetei, [sic!] [Ráez] Pénzügyminiszter: Ez nem rendelettervezet, csupán egy elvi keret, amelynek alapján lehetséges volna a kérdést megoldani. [Rónai] Kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter: A közalkalmazotti, vagy magánalkalmazotti B-lista alkalmazását illetően a vállalatoknál, álláspontja szerint a magánalkalmazotti B-lista jogszabályai irányadók, ugyanez vonatkozik a szövetkezetekre is. Ez utóbbihoz feltétlenül ragaszkodik. A közérdekeltségi vállalatoknál az a döntő, hogy az állam milyen mértékben van érdekelve, emellett szociális szempontok és a termelés biztosítása a fontos. zását a minisztertanácstól várta. Mint a kincstári érdekek őre, illetve mint a hitelélet irányítója két kérdéscsoportot: a közérdekeltségű vállalatok és a bankok ügyeit emelte ki. Mindkét vonatkozásban elsősorban annak eldöntésére keresett választ, hogy az egyes vállalatok esetében a közalkalmazottak vagy a magánalkalmazottak létszámcsökkentésére vonatkozó rendeletet kell-e alkalmazni, másrészt tisztázni kívánta, hogy az egyes vállalatok esetében a létszámcsökkentés végrehajtásánál mely minisztérium közreműködésére volt szükség. Felsorolta, hogy megítélése szerint mely közérdekeltségű vállalatnál volt szerinte célszerű a közalkalmazotti rendszerű létszámcsökkentés bevezetése (a Mezőgazdasági Szövetkezet Központja, a Földmíves Szövetkezetek Országos Központja, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központja, a Hangya Szövetkezet és leányvállalatai, a Gazdák Biztosító Szövetkezete, Nitrokémia Rt. stb.) és mely közérdekeltségű vállalatnál a magánalkalmazotti létszámcsökkentő rendelet alkalmazása (az Általános Fogyasztási Szövetkezet, az Országos Központi Hitelszövetkezet, az Országos Földhitelintézet stb.). Külön kiemelte, hogy a többi — nem állami érdekeltségű — pénzintézetnél is a magánalkalmazotti létszámcsökkentő rendelet alkalmazását találta helyénvalónak. A létszámcsökkentésnek az egyes vállalatoknál való végrehajtására illetékes miniszteri hatóság kijelölése tekintetében nagyon határozottan ragaszkodott a miniszter a saját jogaihoz. Egyrészt fenntartotta a lehetőséget magának, hogy ahol már végrehajtották az elbocsátásokat, ott közérdekből reparálásokkal élhessen, másrészt ragaszkodott ahhhoz, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyek kizárólag vagy túlnyomóan financiális üzletekkel foglalkoztak, megfelelően érvényesülhessen az illetékessége. E tekintetben is felsorolta azokat a vállalatokat, amelyek létszámcsökkentésében a pénzügyminisztert tartotta kizárólag illetékesnek, továbbá azokat, amelyek létszámcsökkentési bizottságában megítélése szerint a pénzügyminiszter képviselőjének helyet kellett biztosítani, illetve azokat, amelyek létszámcsökkentése ügyében saját magának a megfelelő miniszterrel közös eljárást javasolt. Szakmai szempontból külön hangsúlyozta a pénzügyminiszter ellenőrzési jogának biztosítását a nem közérdekeltségű pénzintézetek létszámcsökkentése tekintetében, mivel mint mondta: „ezek működésének mindenkor jellegzetes tulajdonsága volt, hogy a magángazdaság érdekszféráján túlmenve a közhitei érdekeit is érintették". 1455