Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686
57. 1946. szeptember 20. hatalom képviselője jelen lenne a tárgyalásoknál, vagy pedig az albizottság lenne képviselve. A delegációnak megvannak az alternatív javaslatai egy ilyen tárgyalás esetére, azonban itt állásfoglalás a delegáció részéről nem várható, hanem a helyzet alakulásához képest állandóan tájékoztatni fogják a kormányt, hogy azután ilyképpen a kormány döntsön a delegáció javaslataiban. Olyan amerikai kijelentés hangzott el, hogy úgy látszik, a megoldás érdekében mind a két félnek áldozatokat kell hoznia. Azt kéri a külügyminiszter a minisztertanácstól, hogy vegye tudomásul, hogy az esetben, ha felvetnek Párizsban alternatívákat, nem lehet a kérdést megoldani anélkül, hogy valami áldozatot mi is ne vállaljunk. Ez a külügyminiszter közlése. Az a véleménye, hogy a közlekedésügyi miniszter [tájékoztatója] nem alkalmas arra, hogy vitát kezdjenek felette. Minisztertanács a közlekedésügyi miniszter beszámolóját tudomásul vette. 65 [Rácz] Pénzügminiszter: Néhány héttel ezelőtt az orosz Goszbank részéről a Magyar Nemzeti Bank kapott olyan megkeresést, hogy 1 millió forintos számlát nyissunk számára. [Vas] Gazdasági Főtanács főtitkára: Arról van szó, hogy a két Nemzeti Bank kölcsönösen számlát akar nyitni egymásnak. [Rácz] Pénzügyminiszter: Amennyiben a minisztertanács a két Nemzeti Bank kölcsönösségét megszavazza, akkor eldöntendő az is, hogy a kifizetés módjaira milyen rendelkezések köttessenek. Lehetne esetleg az árukliringben fennálló tartozásainkat törleszteni ezzel, vagy régi tartozásaink törlesztéséül betudni. Eldöntendő továbbá, hogy számítsunk-e kamatot? A Nemzeti Bank javaslata szerint kamatot kell számítani, [ajmelynek nagysága tekintetében később döntenének. Magáévá teszi a javaslatot. Államok nevében leszögezte, hogy számukra „a kényszerkitelepítés több mint kellemetlen, elfogadhatatlan: nem helyeselhetünk olyan elméletet, amely arra törekszik, hogy igen nagy tömegeket Csehszlovákiából Magyarországra telepítsen át erőszakkal, ami mind a magyar kormány, mind a magyar nép akarata ellenére lenne végrehajtva". Szeptember 20-án fejtette ki Andrej Januarjevics Visinszkij a Szovjetuniónak a csehszlovák álláspontot támogató véleményét. A jugoszláv, a fehérorosz és az ukrán küldött csatlakozott a szovjet, illetve a csehszlovák állásponthoz. Szeptember 23-án Hood Sámuel viszont Anglia képviselője elfogadhatatlannak nyilvánította a magyar kisebbség transzfer-megoldását, tiltakozott a 200 000 magyar erőszakos kitelepítése ellen. A legjobb megoldásnak a Magyarország és Csehszlovákia közötti megegyezésnek az elérését találta. Végül az amerikai és az angol álláspontnak megfelelően rendezték a kérdést a békeszerződésben. Párizs azonban a szlovákiai magyarok kérdését lényegében nyitva hagyta, ami azt jelentette, hogy bár elhárult a kényszeráttelepítés, de nem volt többé nemzetközi szerződéses akadálya annak sem, hogy a magyar kisebbséget Csehszlovákiában széttelepítsék. (Lásd bővebben Janics Kálmán: A hontalanság évei, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Kiadása, München, 1979. 209-221. pp., valamint Kertész István: Magyar békeilluziók 1945-1947. Európa-História, 1995. 348-358. pp.) 1443
