Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

57. 1946. szeptember 20. volna bennünket. A jugoszlávok a mi rábeszélésünkre ezeket visszavonták.

65 Ami a 200 000 magyar kitelepítését és a hídfő kérdését illeti, ezzel kapcsolatban meg kell mondani azt, hogy helyzetünk Párizsban igen súlyos. Ezzel úgy gondolja, nem mond újat. Mindenekelőtt az a kérdés, ami most itt közismert, hogy a háborúban való részvételünk és kilépésünk olyan körülmények között történt, ami az összes ott jelenlévő államok közül a mi számunkra adja a leghátrányosabb helyzetet. Minden ország jöhet valamilyen pozitívummal, csak mi nem, mert az, hogy mi volt a háború alatt, az ott nem számít semmit. Számít az, hogy mikor hagyta ott az illető állam Hitlert, milyen körülmények között, és hogy a hadserege tovább harcolt-e Hitler mellett. Még a finnek is hivatzkozhatnak arra, hogy kiverték a németeket saját területükről. Az, hogy a románok petróleummal látták el a németeket, semmit nem számít, a döntő kérdés az, hogy korán hagyták ott Hitlert, és hogy a hadsereg azonnal beszüntette a harcot, és rövidesen átállt a szovjet csapatokhoz. Ez az, ami nekünk igen erősen a rovásunkon van. Ezt nem szabad elfelejteni. A románokkal úgy beszélnek Párizsban, mint megtévedt bárányokkal. Rólunk pedig azt mondják, hogy következetesen a németek oldalán voltunk az első világháborúban, a két világháború között és a második világháborúban is. Ez különösen sokat számít francia viszonylatban. A franciáknak a két háború között ki volt építve egy szövetséges rendszerük Romániával, Csehszlovákiával, Belgiummal, Jugoszláviával is. Magától értetődő az, hogy a franciák politikai pártkülönbség nélkül arra veszik az irányt, hogy a régi szövetségi rendszert felújítsák, és ennek következtében másképp viszonyulnak a többiekhez, mint Magyarországhoz. Figyelembe kell venni azt, hogy Magyarországnak a jelentősége és fontossága európai és világviszonylatban kisebb, mint Romániáé, vagy Csehszlovákiáé. Ezt sok minden határozza meg. Egyrészt mind a két ország területe és lakosainak száma sokkal nagyobb, mint Magyarországé. Másrészt Csehszlovákiának hosszú német határa van, fejlett ipari ország, Romániának pedig a Szovjetunióval van hosszú közös határa, fekete-tengeri állam, Duna-torkolata van és petróleuma. Ehhez hozzá kell venni azt, hogy a szomszédos államokban is, de nem csak ott, még igen erősen tartja magát az a hit és az a meggyőződés, hogy Magyarország egy feudális ország, mindig is egy reakciós feudális ország volt, a feudalizmus egyetlen fészke Európában Spanyolországon kívül, és ezért az országért nem érdemes sokat tenni. Végül, hogy ezt az általános képet kiegészítse, meg kell mondani, hogy úgy a Szovjetunió részéről, mint [sic!] Jugoszlávia részéről, nem beszélve Csehszlovákiáról, — amelynek részéről ez ugyancsak trükk — meglehetős bizalmatlansággal nézik a magyar belpolitikai helyzetet. 65 Jugoszláv részről 40 000 főre terjedő lakosságcserére, másrészt vízügyi megállapodásra vonatkozó javaslatot tettek. A lakosságcsere — bár önkéntes jelentkezés alapján tervezték — nem valósult meg. A vízügyi kérdések rendezésére a magyar kormány kétoldalú bizottság felállítását javasolta. 1436