Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

53.1946. szeptember 9. elutazását és azt az elhatározását, hogy felkeresse a párizsi delegációt 3 és ha lehetséges, megkíséreljen segíteni. A pártvezetőkkel napokkal előbb beszélt erről, olyanféle hangulat alakult ki, hogy miközben ott kinn a delegáció nehéz munkát végez, aközben a kormány nem siet személyesen segítségükre, és kívá­natos lenne kimenni. Az a gondolat vetődött fel, hogy akkor lenne értelme e kiutazásnak, ha a delegáció el tudná intézni, hogy a nagyhatalmak képviselői­vel találkozhasson. Érintkezésbe lépett ezen az alapon a delegáció vezetőjével, aki azt mondotta, ne tegyék függővé a kiutazást attól az időponttól, amelyre a nagyhatalmak külügyminisztereivel a találkozást ki lehet tűzni, hanem még az érdemi döntések előtt utazzék ki. Hozzátette azt is, hogy nyüzsögnek ott a miniszterelnökök, átutaznak és visszautaznak. Nem látta ezt túlságosan oda­kint, de azt viszont megértette, miért akarta a delegáció, hogy kimenjen. A delegáció nagyon nehéz helyzetben van, ezt már tudjuk az eddig beérkezett jelentésekből. A delegáció Párizsban nem tárgyaló fél. A delegáció azért van ott, ha módot nyújtanak arra, különböző ügyrendi csatározások után, hogy egyik vagy másik kérdésben hallassa szavát, akkor összeül és igyekszik a lehető legmagasabb nívón nyilvánítani ki a magyar delegáció véleményét. Azonkívül főleg azon fáradoznak, hogy személyi összeköttetéseket kapjanak, és egy-egy ilyen bizottsági ülésre képviseletet nyerjenek valakinek a személyében Magyar­ország számára. Amint ismeretes, négy nagy jelentőségű kérdést foglal magában a béke­szerződés-tervezet. Az egyik a magyar-román területi kérdés, a másik a cseh­szlovákoknak az a kívánsága, hogy 200 000 magyart kitelepítsenek, a harmadik a cseheknek az a követelménye, hogy a Pozsony körül meglévő hídfőjüket Ma­gyarország hátrányára kibővítsék és a negyedik csoport a béketervezetnek Magyarországgal szemben alkalmazandó gazdasági feltételei. A delegáció a legsúlyosabb és a legveszedelmesebb kérdésnek magyar szempontból a 200 000 csehszlovákiai magyar kitelepítését ítélte. 4 Ez valóban így is van. A magyar közvélemény sajnos ennek nem szentelt eddig nagy figyel­met, úgy érezte, hogy ezt el is lehet hárítani, ez tulajdonképpen egy támadás visszaverése, és nem pozitív eredmény, holott, ha ezt el lehet hárítani, akkor talán a legnagyobb békeproblémák oldódtak meg. Időrendben előbb került tárgyalás alá a magyar-román határ kérdése. A magyar-román határ kérdésé­Az eredetileg augusztus 20-ára tervezett — Szviridov altábornagy által eltiltott — naggyű­lés helyett a Kisgazdapárt - a Parasztszövetséggel karöltve szeptember 8-án Országos Parasztna­pokat rendezett. Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. Európa-História, l.köt. 351-355., 358-361. pp. 3 A magyar békedelegációról lásd a [38.] 121. sz. jegyzőkönyv 88. napirendi pontját, vala­mint jegyzetét. 4 Lásd a [45.] 128. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját és 12. jegyzetét, valamint az [50.] 133. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját és 7. jegyzetét. 1321

Next

/
Thumbnails
Contents