Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

53. 1946. szeptember 9. ben, a május 7-ei döntés után, jóformán úgy éreztük, hogy az végleges.

5 De a nyugati útjuk

6 is meggyőzte őket arról, hogy ebben a tekintetben nagyon komoly segítség egyetlen oldalról sem várható. A magyar közvélemény viszont azt tekintené pozitív eredménynek, az összes nagy problémák elintézése közül, ha valamely területi gyarapodás következnék be Magyarország javára, és mivel Románia szintén csatlós állam volt, azt tartaná helyesnek a magyar közvélemény, ha Erdély területéből valamit nekünk visszaadnának. Sajnos Párizsban kettőnk megítélése között igen nagy különbség volt. A románok tényeket tudnak produkálni az ő felszabadítás utáni magatartásukat illetően. A románok be tudják bizonyítani, hogy már akkor harcoltak Németország ellen a szövetségesek oldalán, amikor még magyar csapatok németek oldalán harcoltak, sőt azt is, hogy magyar csapatok ellen harcoltak a szovjet oldalán. Ezek könnyen bizonyítható tények és könnyen áttekinthetők az összes hatalmak részéről. A román diplomácia rendkívül sokrétű. Az volt a benyomás Párizsban, hogy a reakciós diplomácia éppen úgy a mai rendszer irányítása alatt áll, és éppen úgy beletartozik a román diplomácia munkatervébe, mint a mai kormány úgynevezett diplomáciai munkája. Ennek a rendkívül sokoldalú és könnyebb helyzetből folytatott tevékenységüknek majdnem az lett az eredménye, hogy Romániát elismerjék győztes hatalomnak. A magyar delegációnak, de egyáltalán a tanácskozásoknak a mi szempontunkból igen jelentős eredménye az, hogy ez az erőfeszítés sikertelen maradt, és Romániát legyőzött országként kezelik hivatalosan. A kiutazása után kereste a kapcsolatot a nagyhatalmak vezetőivel, sajnos Molotov külügyminiszter nem két nap múlva érkezett vissza, hanem csak elutazása előtti délután, és így a Szovjetunió részéről Visinszkij helyettes külügyminiszterrel

7 tudott csak találkozni, akivel nagyon beható beszélgetést folytatott. Ennek a során rámutatott Magyarország oroszbarát politikájára, rámutatott arra, hogy ott is, ahol az amerikaiak, mint egyetlen olyan nyugati hatalom, amely velünk szemben valami kívánságot fejezett ki, ahol látszat szerint ezek a kívánságok a mi javunkat szolgálták volna, ott is éppen azért utasítottuk el, mert kifejezésre akartuk juttatni a szovjet iránti fokozottabb ragaszkodásunkat és kapcsolatainkat.

8 Elmondotta, hogy mérhetatlanül kíno5 Lásd a [45.] 128. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját és 11. jegyzetét, valamint a [36.] 119. sz. jegyzőkönyv 3. jegyzetét. 6 Az utalás a magyar kormányküldöttség 1946. június 8-25-ei amerikai, angliai és franciaországi látogatására vonatkozott (lásd a [36.] 119. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját). 7 Visinszkij, Andrej Januarievics (1883-1954) szovjet jogász, diplomata. 1935-től 1939-ig a Szovjetunió legfőbb ügyésze. 1939-től 1949-ig külügyi népbiztos, illetve külügyminiszterhelyettes. 1949-től 1953-ig külügyminiszter. 8 A nyugati hatalmak gazdaságpolitikai érdeklődésére és az amerikai légiközlekedés számára a Budapesten keresztül történő útvonalengedélyezésre gondolt; az utóbbi kérést a magyar kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elé irányította (lásd a [8.] 91. sz. jegyzőkönyv 34. pontját). 1322