Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

45. 1946. augusztus 6. Ezzel szemben, a magyarság helyzete a két világháború közötti állapottal szemben, lényeges rosszabbodást tüntetett fel a többi szomszéd államban. Ismeretes, hogy a Párizs környéki békék a Szövetséges Főhatalmak és az érdekelt államok között létrejött, és a Nemzetek Szövetsége ellenőrzése alá helyezett, kisebbségvédelmi szerződések révén kívánták biztosítani a kisebbségek megfelelő kezelését. Ezeket a szerződéseket — amelyek kielégítő voltához egyébként sok szó fér — Csehszlovákia és Románia immár nem tekintette magára nézve kötelezőnek. Csehszlovákia jogot formál arra, hogy a területén élő magyarság sorsát, minden nemzetközi megkötöttségtől mentesen önkényesen intézze, ami által az ott élő magyarság túlfűtött, sovén indulatoktól megmérgezett környezetben, a teljes kiszolgáltatottság állapotába került. A magyar kisebbséget a csehszlovák kormány nem akarja megtűrni az ország határai között, s be sem várva a békekonferencia döntését, a szlovákiai magyarság százezreinek jogtalanná és földönfutóvá tételével, valamint kiüldözésével akar fait-accomplit teremteni. Az erőszakos rendszabályok megszüntetését akarta a Magyar Kormány elérni a magyarcsehszlovák népességcsere-egyezmény megkötésével. De az egyezménnyel teljes ellentétben, s annak megkötése után is egyre szaporodnak azok a kormányés hatósági intézkedések, amelyek igyekeznek a magyar kisebbség helyzetét olyan mértékben tűrhetetlenné tenni, hogy az önként vegye kezébe a vándorbotot. Az állampolgárság megvonása, a magyar nyelvhasználat üldözése, a diszkriminatív kényszermunka, kiutasítások, fosztogatások, kilakoltatások, a földbirtokok elkobzása, a gazdasági, ipari és kereskedelmi tevékenység minden ágából való kirekesztés, a munkavállalási tilalom és szabadfoglalkozásúak működési tilalma, a magyarnyelvű közoktatás, sajtó, irodalom teljes megszüntetése — hogy csak a legnagyobb sérelmeket említsük — ma is tovább folyik, és így nem következhetik be az a nyugalmi állapot, amelyet a Magyar Kormány a népességcsere-egyezménytől remélt. Ez az egyezmény egyébként sem alkalmas a magyar-csehszlovák probléma megoldására. Módot ad ugyan egyenlő számú magyar és szlovák lakosság kicserélésére, de a magyarországi szlovákság és a közülük kitelepítésre jelentkezők viszonylag csekély száma miatt, nagyobb tömegek kicserélésére nem kerülhet sor. A lakosságcsere lebonyolítása után is függőben marad a szlovákiai magyarság zömének kérdése, amellyel szemben a csehszlovák kormány részben az elszlovákosítás, részben az egyoldalú kitelepítés eszközével kíván élni. Ilyen körülmények között a Magyar Kormány csak a békekonferenciától várhatja a csehszlovákiai magyarság problémájának megnyugtató rendezését. A Magyar Kormány politikája a legutóbbi időkig az volt, hogy — amint azt a népességcserére vonatkozó egyezmény megkötése is célozza — a szlovákiai magyarság kiüldözését nyugvópontra juttassa, és ezzel egyidejűleg reá bírja a 1135