Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686
45. 1946. augusztus 6. Csehszlovák Kormányt az ottani magyar kisebbség helyzetének intézményes biztosítására. Ezt a kívánságát a Magyar Kormány ma is fenntartja. Megismételt hivatalos csehszlovák kormánynyilatkozatok azonban arról győzték meg a Magyar Kormányt, hogy e tekintetben alig lehet megértésre számítani. Egyre kevesebb kétség áll fenn aziránt, hogy a csehszlovák kormány mereven ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy magyart a köztársaság területén nem hajlandó megtűrni, és részükre semmi jogot nem hajlandó biztosítani. Reá kell tehát mutatni arra, hogy Csehszlovákiának az az álláspontja, mely szerint Csehszlovákia a csehek és szlovákok nemzeti állam kell legyen, összeegyeztethetetlen a Csehszlovák Kormány ama másik álláspontjával, amely szerint Csehszlovákia 1938-as határai fenntartandók. Csehszlovákia nem hajlandó elismerni a magyar kisebbség jogi status quoját, így nem ragaszkodhatik a területi status quo-hoz sem. Románia irányában más a helyzet, s ennek folytán a Magyar Kormány javaslatai is más természetűek. Ismeretesek azok a kísérletek és erőfeszítések, amelyek a Groza-kormány megalakulása óta az évtizedeken át rendkívül elmérgesedett magyar-román viszony megjavítására mindkét részről irányultak. Itt a magyarságnak viszonylagos szervezkedési szabadsága van a Magyar Népi Szövetség keretében, sajtója szabadon írhat és felpanaszolhatja a sérelmeket. Mindazonáltal az erdélyi magyarság kisebbségi sérelmei nem szűntek meg, sőt egyre sokasodnak. A féktelen nacionalizmus kerékkötője annak, hogy a mai kormány által hirdetett jó intenciók a gyakorlatban érvényesülhessenek. Sajnálattal kell leszögezni, hogy a Groza miniszterelnök által kinyilatkoztatott intenciók és az általa tett tiszteletreméltó kísérletek ellenére, mind a kormányzatban, mind a közigazgatásban, ugyanazok a sovén, magyarellenes szempontok érvényesültek, amelyek a két világháború között már oly súlyosan kikezdték volt az erdélyi magyarság gazdasági és kulturális patrimóniumát. Újabb megpróbáltatást hoztak az erdélyi magyarságra a Maniu-gárdisták által kezdeményezett mészárlások, kegyetlenkedések, amelyeknek csak a felszabadító szovjetorosz hadsereg erélyes intézkedése vetett véget. Bőséges tapasztalatok győzték meg a Magyar Kormányt arról, hogy nem lehet a több mint másfélmilliónyi erdélyi magyarság sorsát az egyetemes rendezésből kihagyni. A Magyar Kormány arra a konklúzióra jutott, hogy megnyugvást hozó megoldásnak csak az mutatkoznék, ha a több mint másfélmilliónyi romániai magyarság minél nagyobb tömege területtel együtt visszakerülne Magyarországhoz. A Magyar Kormányt az 1946. április 25-ei memorandumában 51 fog51 Valójában 1946. április 27-én nyújtotta át a román-magyar viszonyról szóló memorandumát a Külügyminisztérium a nagyhatalmak budapesti képviselőinek azzal, hogy juttassák el a Párizsban ülésező külügyminiszterekhez. (MOL M l/TV-150. Lásd Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1950. Kossuth Könyvkiadó. 1988.173-174. pp.) 1136
