Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

45. 1946. augusztus 6. azonban nem lehet a vádlottak padjára ültetni az egész magyar népet, amely a háborút nem akarta. A magyar munkásmozgalmak az egész háború folyamán szították az ellenállást. Különösen a magyar ipari munkásság vette ki részét a küzdelemben, melynek során számos vezetője életét vesztette. Passzív rezisztenciával, szabotázs-cselekményekkel, sőt fegyveres akciókkal is igyekeztek meghiúsítani a németeket kiszolgáló törekvéseket. Hadianyaggyárak a munkásság ellenállása következtében lassan dolgoztak, vagy lassan, és sok esetben soha nem épültek fel. A termelők, hivatalos közegek, közlekedési alkalmazottak rezisztenciája miatt, a német-magyar gazdasági egyezményekben megállapított gabona-, hús- stb. kontingensek csökkentett mértékben, és megkésve járultak hozzá a német hadsereg alimentálásához. Itt következik a Külügyminisztérium által utólag megszövegezendő rész.

49 A mostani háború utáni rendezések — amint az Szövetséges oldalról ismételten kifejezésre jutott — elsődleges feladata nem a büntetés, hanem egy tartós béke alapjainak megteremtése, tehát nincs ok arra, hogy a Magyarország határain kívül élő nagyszámú magyarság túlnyomó része rosszabb sorsot kapjon osztályrészül, mint amely neki az első világháború után jutott. Márpedig ez következnék be akkor, ha a békekonferencia egyszerűen fenntartaná a területi status quo-t és egyidejűleg nem gondoskodnék legalább arról, hogy a Magyarország határain kívül élő magyarság helyzete, az emberi jogegyenlőség alapján rendeztessék és biztosíttassék. A magyarság helyzete ugyanis csak a Szovjetunióhoz csatolt Kárpát-Ukrajna, valamint Jugoszlávia területén tekinthető kielégítőnek, az említett államok alkotmányának megfelelő rendelkezései folytán.

50 49 Ennek a gondolatmenetét a következőkben vázolták: Nem kerülhet a vádlottak padjára ez a magyar nép, amint hogy nincs ott a helye a román népnek az Antoneseu-rezsim bűnei miatt, avagy a tót és horvát népnek, azért mert — ha nyögve is — de megtűrték a Tiso-, illetve a Paveli-rezsim garázdálkodását. Valóban — anélkül, hogy a jelenlegi magyar kormány menteni akarná az előző rezsim bűneit, — illő szerénységgel rámutat arra, hogy annak bűnös politikája nem volt egyedülálló a Duna völgyében és Jugoszláviát kivéve, minden dunai állam — Ausztriát is beleértve — többé vagy kevésbé bűnös az európai béke megbontásában és a nacionalizmus kiszolgálásában. Magyarország régi szomszédai közül Jugoszlávia volt az egyetlen, amely mártírszerepet vállalt, és éveken keresztül ténylegesen, egy percig meg nem szűnő harcban állt az országot legázold német hordákkal, és amelynek heroizmusa örök példaként fog fennmaradni a délkelet-európai kis országok történetében. Nyilván nem is a megtorlás a békekonferencián összeülő hatalmak szándéka, mert hiszen a békeszerződések előkészítésével foglalkozó nagyhatalmak maguk sem állapították meg a magyar nép kollektív felelősségét úgy, amint az a Német Birodalom esetében történt - eltekintve természetesen Ausztriától, mely külön elbánásban részesült. 50 Ez a nyilatkozat természetesen az adott politikai körülményeknek megfelelően formálódott - nem tükrözte a reális viszonyokat. 1134