Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

45. 1946. augusztus 6. 26%-a idegen uralom alatt volt kénytelen folytatni életét. Közismert tény — s ezt a Magyar Kormány sem vonja kétségbe —, hogy a Duna-medence kuszált etnográfiai viszonyai miatt nem volt lehetséges kielégítő határvonalat vonni. Elképzelhetetlen olyan delimitáció, mely a Duna-medence területén szétszórt minden magyar elemet az ország határai között egyesített volna. De ez a tény még nem indokolhatja azt, hogy a trianoni országhatár mentén zárt tömbben élő igen jelentékeny számú magyarság szintén elszakíttatott az anyaországtól. Sajnos, a békekonferencián a szomszéd államok túlzott követelései érvényesültek, amelyek a stratégiai helyzet és közlekedés-politikai követelmények kierőszakolásával elérték azt, hogy a magyarság zárt területekben élő nagy tömegeit is elszakították az anyaországtól. A Duna-medence nemzeti szempontból egészen sajátos képet mutat, mert benne aránylag sokféle, de kisszámú népek összekeveredve élnek eléggé sűrűn lakott területeken. Ez a helyzet fokozza a súrlódás lehetőségét és szinte állandó villongásokra vezet. Itt tehát egy, a visszásságokat minimumra redukáló határrendezés elemi követelmény. A Magyar Kormány előre látja, hogy mik lehetnek a status quo merev fenntartásainak következményei, mert ismeretesek előtte a két világháború között elmúlt időszak tanulságai. Az első világháború után az elszakított területről kiutasítottak, menekülők és önkéntes elvándorlók, százezerszámra zúdultak az anyagországra (kb. 350 000 lélek), s még így is mintegy 2,5 millió főnyi magyarság maradt a határokon túl, olyan tömeg, hogy alig volt Magyarországon család, amelynek az elcsatolt területeken rokonai ne lettek volna. Az idegen uralom alá került magyarság panaszai tehát eljutottak minden magyar család otthonába, és állandó mérgező hatással voltak a közvéleményre. Ismeretes az is, hogy a trianoni békeszerződés gazdasági szempontból szintén súlyos megpróbáltatást jelentett Magyarország számára, mert mezőgazdasági termő területeitől eltekintve, megfosztotta mindazoktól a természeti kincsektől, amelyek az ország gyorsan szaporodó és sűrűsödő népessége számára egy egészséges iparosítás révén megélhetést teremthettek volna. Ez a gazdasági helyzet, amely a fogyasztók minden rétegét keservesen terhelő védvámrendszernek, a kényszerű iparosítás érdekében való bevezetéséhez és az ország mérhetetlen eladósodásához vezetett, állandó nyomasztó hatással volt Magyarországra, és a többi fentebb említett tényezővel együtt teremtette meg azt a légkört, amelyet a két világháború közötti bűnös rezsim a maga önző céljaira használt ki: minden bajt és panaszt az ország megcsonkítására vezetett vissza, ahelyett, hogy szociális reformokkal igyekezett volna — legalább a lehetőségek határán belül — a helyzeten enyhíteni. Ez a rezsim felelős Magyarország külpolitikai orientációjáért, felelős azért, hogy az ország a németek oldalára állt és belesodródott a háborúba. Mindezért 1133