Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008
33. 1946. június 18. Az 1945-46[os] már lejárt költségvetési év ugyané számítások szerint kb. 2300-2600 millió közötti eredményt mutat. Az előttünk álló 1946-47. költségvetési évben némi, nem egészen indokolatlan és részben a termés kedvező eredményére, részben az ipari termelés növekvő kapacitására alapított optimizmusú nemzeti jövedelem-számítás mintegy 3000 milliót eredményez. Vannak ennél optimistább becslések is, amelyek 3500 millióig mennek, mi azonban az optimista realitást 3000 millió körül látjuk. Nemzetközi tapasztalatok mutatják azt, hogy a nemzeti jövedelemnek milyen hányada vehető igénybe közteherviselés céljaira. Magától értődőleg mennél nagyobb a nemzeti jövedelem, annál nagyobb percentuálisan is az igénybevehető hányad, amelyet az alapvető szempont a nemzeti jövedelem bizonyos — nem százalékban, hanem abszolút számban kifejezett — részének a lakosság magánszükségleteinek céljára való rendelkezésre hagyása megkíván. Stabilizációs költségvetésünk, amely egyfelől a jóvátételi terheket az 1946-47. évre csak 210 millió pengőben veszi fel, másfelől adósságszolgáltatásra — bízva az Egyesült Nemzetek megértésében — mit sem kontemplál, [sic!] 25-29%-ot kíván mégis elvenni, ami azt jelenti, hogy ez a stabilizáció éppen azért, hogy nemzetközi kötelezettségeink preferált részének legalább részben eleget tudjunk tenni, nemcsak a valutát, hanem nyomorunkat is stabilizálja. Azt, hogy ez a nemzeti jövedelem miért oly alacsony, bőségesen indokolja a termelő és közlekedési berendezésekben bekövetkezett hatalmas pusztulás, az állatállomány 2/3 részének elvesztése, az ipari kapacitásnak a békeállapot alá 46%-kal való süllyedése, a teherkocsiállomány 84%-os, a mozdonyállomány 81%-os csökkenése, a munkaerők egy részének elvesztése, a munkateljesítménynek nagyrészt az ellátási viszonyok következtében való csökkenése és a nyersanyagellátásnak a nemzetközi kapcsolatok hiányossága folytán bekövetkezett nehézségei. Magyarország a trianoni békeszerződés óta nagy áron megszerzett önállóságának egész ideje alatt szegény ország volt, ahol a külföldi adósságszolgálat mindig csak új adósságokból volt lehetséges. Olyan országban, ahol a nemzeti jövedelemből elérhető évi megtakarítás mindig alatta maradt a 10%-nak és optimálisan is csak 7,4%-ot ért el, ez több mint érthető. A kép helyes megvilágításához hozzátartozik még az is, hogy 1931-ben jóval kedvezőbb nemzeti jövedelem mellett is transfermoratóriumot kellett bevezetnünk 38 és hogy azóta adósságszolgálatunk csak 1938 és 1940 között funkcionált rendszeresen, de ez is csak azért, mert a belföldi fogyasztási színvonal rovására valutaszerző célzatú exportunkat rendkívüli állami támogatásban részesítettünk. 38 1931 közepére a magyar kormány súlyos gazdasági helyzetbe került, úgy látszott, hogy csak hetekre volt fenntartható a Népszövetség segítségével létrehozott stabilizáció s le kellett volna térni az aranyparitásról. A hónapokon át folytatott tárgyalások alapján 1931. augusztus 848
