Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

33. 1946. június 18. adott termelési lehetőséget azokhoz a többletszükségletekhez arányítjuk, amelyek az újjáépítési követelmények következtében merültek fel. A kért visszacsatolás a magyar erdőterületet 38-40%-kal, a fatermelést pedig kb. 50%-kal fogja növelni. A magyar energiagazdálkodás szempontjából komoly tényezőt jelentenek a Lápos, valamint a három Körös folyó által képviselt vízierők, amelyek minegy 40-50 000 lóerőre becsülhetők. A jelenlegi magyar területen összesen kb. 50 000 lóerő hasznosítható vízierő van. Ilyen előnyök mellett magyar oldalon, alig érné károsodás a román oldalt. Az erdélyi vízierők több mint 90%-a e területvisszacsatolás után is Románia birtokában maradnak, csakúgy, mint az erdélyi fóldgázmezők. A kérdéses területen termelt ásványok, az ólom kivételével, Erdélynek a Romániának adandó részében is termeltetnek, éspedig a legtöbb, a visszacsatolni kért részen termelt mennyiségnél jóval nagyobb mennyiségben. Nem érintené kérelmünk a délerdélyi nagyjelentőségű vas- és kőszénbányákat. A Magyarországhoz kerülő erdőterület az erdélyi erdőterületeknek mindössze 13%-a volna. A Nagybánya vidékén termelt nyersanyagoknak pedig Románia gazdasági életében annyira nem volt jelentőségük, hogy Románia számos, Magyarországra létfontosságú nyersanyagból a szóbanforgó területen megszüntette a termelést, így Ilován a pirit-termelést, Dernatataroson a bitumen-termelést, a nagybányai pirit pedig legnagyobbrészt feldolgozatlanul hevert a román impérium idején. A magyar kormány 1946. április 25-én kelt Aide Mémoire-ja kb. 22 000 négyzet km visszaadását kérte.

29 E 22 000 négyzet km határán valamivel túlesik Rónaszék és Aknasuhatag, amely Nagybányától északra, a határ közelében fekszik. Tekintettel arra a körülményre, hogy az Aide Mémoire azt a politikai célkitűzést tartja szem előtt, hogy a román oldalon maradó magyar nemzetiségűek létszámát [a] magyar oldalra kerülő román nemzetiségűek azonos létszámával aequiparálja, nézetünk szerint nincs akadálya annak, hogy az eredetileg javasolt új határvonalnak egy megállapítandó, Magyarország felé való betüremlése ellenében, Aknasugatag és Rónaszék, amelyek sótermelése az egész magyar sószükségletet fedezné és e fontos ipari nyersanyag és nélkülözhetetlen élelmiszer birtokát a magyar közgazdaság részére biztosítaná, Magyarországhoz csatoltassék. Itt említjük meg, hogy Rónaszéken a trianoni békeszerződés óta sótermelés nem volt. 29 Gyöngyösi János 1946. április 27-én nyújtotta át az Aide Memoire-t a Szövetséges nagyhatalmak budapesti képviselőinek. Ez az emlékirat azonban elkésett, legalább egy hónappal korábban kellett volna átadni, mivel a külügyminiszterek ekkor már megkezdték az olasz, a román, a bolgár, a finn és a magyar békeszerződés tervezetének tárgyalását. (Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1950. Kossuth Könyvkiadó. 1988. 173-174. pp.) 844