Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

26. 1946. május 18. magánkövetelések felszabadítása. 4 Az utóbbiak tárgyalásánál igen óvatosak voltak. A svájciak szerettek volna még tárgyalni velünk adósságaink tekinteté­ben, azonban ebben a kérdésben kitérő választ adott. Nekik csak az a fontos, hogy egy megnyugtató intézkedést tudjanak felmutatni ezen a téren saját bankjaikkal szemben. Beleegyeztek abba, hogy a magyar kormány intézkedik a Magyar Nemzeti Banknál az irányban, hogy Magyarországgal szemben fenn­álló svájci finánckövetelések szolgáltatására svájci fizetési eszközöket tartalé­kol. Sajnos jelenleg még a magunk követelésével sem vagyunk teljesen tisztában épp úgy, mint a svájci követelésekkel szemben sem, mert a háború folytán sok minden elveszett, s minden egyes kérdés külön-külön még letár­gyalandó. Ezenfelül létezik a hitelkonstrukció. Ez tízmilliós hitel, amelyet akkor kapunk meg, amikor arra szükség van. A kötött magyar követelésekből lehívhatunk és fizethetünk, s ebben az esetben a magunk pénzét használjuk, de ez voltaképpen az adósságok kifizetésére ott van tartalékolva. Tízmillió frankig kamatmentesen vesszük igénybe. A kifizetése és likvidálása ennek a kölcsönnek a szerződés lejártáig kell, hogy megtörténjék. Azaz 1947. szeptem­ber 30-áig. A Magyar Nemzeti Bank aranyát megkaphatjuk New York-ban, vagy Kanadában. A svájci banknál csak a Magyar Nemzeti Bank által igazolt követelések fogadtatnak el. Az adósságra vonatkozólag elvi elismerés történt, hogy csak békekötés után tudunk fizetni. Ezenfelül, a pénzügyminiszter hoz­zájárulásával, svájci nyomásra elfogadtuk, hogy az 1944. évi negyedik negyed törlesztését 1946. augusztus 31-éig kifizetjük. A svájciak érdeklődtek, hogy az államosítással hogyan vannak érintve. Az államosításra vonatkozólag nyíltan és őszintén beszélt. Amit a magyar kormány tett eddig és tenni szándékozik, azt elmondotta. Nincs joguk befolyásolni a magyar kormányt — mondották — csak az érdekli őket, hogy a svájci érdekek miként lesznek elbírálva. Megmon­dotta, hogy a magyar kormány kártalanítással fogja rendezni a kérdést. Ezt tudomásul vették. A legtöbb kedvezmény elvét nem ismerte el velük szemben, csak azt, hogy a magyar kormány jóindulattal fogja az államosítást kezeim a svájci érdekeltségekkel szemben. Ezenfelül a svájci tárgyalásokkal párhuzamo­san igyekezett kikutatni, hogy milyen megrendelések vannak, amelyek lebo­nyolítás alatt állanak. A listák nagyjában és egészében elfogadhatók. Leellenőrzik a rendelkezéseket. A magyar kormánynak s a honvédkincstárnak odakint mintegy 60 millió lírája volt. Ebből vásárlásokat eszközöltek a legutol­só hónapokban, azonban maradtak pénzek és maradtak még áruk ott. A pén­zeket a magyar érdekeket képviselő svéd követségen deponálták. Jó volna a svéd kormány útján ezeknek az összegeknek a felszabadítását kérni. A raktá­4 A jegyzőkönyv mellett található, a svájci bizottság tárgyalóbizottságának elnöke által aláírt bizalmas levél szerint a svájci fél elismerte, hogy bizonyos korábbi áruszállításokkal kapcso­latos 14,5 millió sfr.-on felül mutatkozott felesleg és a letéti számlán volt aranykészlet ára 7 496 020,10 sfr. értékben a Magyar Nemzeti Bank szabad rendelkezésére állt. 645

Next

/
Thumbnails
Contents