Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

19. 1946. április 18. Ahogy az elutazás napján az újságíróknak megmondotta, ezt a látogatást ő maga kezdeményezte. Szükségesnek tartotta ezt akkor kijelenteni és most is megismétli, hogy elejét vegye a rosszindulatú feltevéseknek. Gondolta, hogy ha ez a kiutazás napján nem hangzik el, akkor az a hír keringett volna, hogy őt kirendelték és újabb kötelezettséget akarnak reánk róni. Erről azonban szó sem volt. Egy évi kormányzás után, egy évi független állami élet után illőnek tartotta egyrészt, hogy kapcsolatot keressen azzal a nagyhatalommal, amely a felszabadítás tényét elvégezte ebben az országban, másrészt kívánatosnak tartotta, hogy Magyarország a felszabadulás után egy évvel kilépjen a világba és megpróbáljon független önálló államként szerepelni és tárgyalni ott, ahol erre a lehetőség a legjobban megvan és ezen törekvésekkel a legszívesebben látják, - Moszkvában.

2 Elképzelhetetlen lett volna, hogy más országgal kezdjen tárgyalásokat, addig, amíg Moszkvában nem jár és Magyarország és a Szovjetunió között meg nem szilárdítják egy ilyen látogatással a barátságot. Az a remény vitte őt, hogy ezt a barátságot meg fogják tudni erősíteni és a velünk szomszédos nagyhatalom felé meg tudjuk teremteni azt a politikai légkört, amely lehetővé teszi szabadabb megmozdulásunkat minden irányba. Ebben a reményben nem csalódtunk. Nemcsak, hogy kitüntetően fogadták a magyar delegációt, amit [nem csak] egy jóindulatú nagyhatalom udvariasságának, vagy egy kis ország önbizalma fokozásának lehet betudni, hanem barátságosan is fogadták a közeledést és ezt kifejezésre is juttatták. Talán nem lényegtelenek az apró momentumok sem. A magyar kormánydelegáció fogadtatása olyan volt, amelyről azt állíthatják a viszonyokkal ismerős tényezők, hogy a háború befejezése óta így még nem fogadtak országvezetőket. Pompával és parádéval. A repülőtéren Molotov külügyminiszter fogadta őket 34 államnak a diplomáciai testületével. Kivétel nélkül minden nagyhatalom képviseltette magát. Egyéb külsőségek is voltak, mint zene, díszszázad. Az elhelyezés is nagyon előkelő volt. Egy egész kis palotát bocsátottak rendelkezésére, teljes személyzettel. Minisztertársait a legnagyobb moszkvai hotelben helyezték el. Autókat bocsátottak rendelkezésünkre és állandóan azután érdeklődtek, hogy mit kívánnak látni és tapasztalni. Tehát az a hír, hogy Oroszországban nem lehet megnézni azt, amit akar az ember, téves. Intézményeket és gyárakat tekintettek meg. A megérkezés napján este Gyöngyösi János külügyminiszter látogatást tett Molotov külügyminiszternél, melynek célja az volt, hogy a másnap délután Sztálinnál lévő látogatás megbeszélést nyerjen. A megbeszélés során olyan kérdések is szóba kerültek, amelyek arra biztattak, hogy Sztálinnál újabb problémákat is vessünk fel. Ezen a találkozáson létrejött egy megállapodás a Rákosi Mátyás telefonon, de feltehetőleg személyesen is előkészítette a látogatást Sztálinnál és a moszkvai vezetőknél. (Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1940-1945. Napvilág Kiadó, Budapest, 1997. l.kötet, 263-265.pp.) 2 A moszkvai látogatásról lásd e kötet Bevezetésének 35. p.-jét. 509