Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

15. 1946. április 1. A magyarországi német lakosságnak Németországba áttelepítésénél irányadó szempont, hogy csakis azokat a németeket kell kitelepíteni, akik annak idején a magyar néppel, illetőleg Magyarországgal a közösséget megtagadták és magukat — saját elnevezésük szerint is — vendégnépnek, Magyarországot pedig vendéglátó országnak tekintve, minden igyekezetükkel Németország gazdasági és katonai erejét szolgálták. A kitelepítés tényalapját ez az ellenséges magatartás, jogi alapját pedig a Szövetséges Ellenőrző Tanács határozata képezi. A kitelepítés által Magyarország nemzetközi szerződésből folyó kötelezettségét teljesíti, ennek folytán a magyar állam kerül nemzetközi jogviszonyba a befogadó állammal. Ebből az adottságból kiindulva a törvényjavaslat 1. §-a kimondja, hogy a visszahagyott vagyon a magyar állam tehermentes tulajdonába kerül. A 2. § megállapítja, hogy mely vagyontárgyakat kell a helyi földigénylők földliözjuttatásán felül telepítési célokra felhasználni. Ezek általában megegyeznek azokkal a vagyontárgyakkal, amelyek a 600/1945. ME számú rendelet alapján igénybevehetők. Az eltérést az okszerű telepítés szükségletei indokolják. A német lakosság vagyonának jelentős része a 600/1945. ME számú rendelet alapján elkobzás alá esik s az elkobzott vagyon a Földbirtokrendező Alap állagát képezi. Tekintettel arra, hogy az elkobzás alá nem eső, a törvényjavaslat 2. §-ában megjelölt vagyont földbirtokpolitikai célokra kell felhasználni, önként adódik, hogy ezeket a vagyontárgyakat is a Földbirtokrendező Alap állagához kell csatolni. Mint már említettem, a földreform során a német lakosság vagyonának jelentős része elkobzásra és felhasználásra került; ebből szükségképpen adódik, hogy a németek kitelepítése folytán hátramaradt vagyon felhasználására is ugyanazok a szabályok legyenek az irányadók, amelyek a földreformra vonatkoznak. Lehetetlen ugyanis az, hogy a telepes más, esetleg súlyosabb feltételek mellett kapja az ingatlant, mint az, aki otthonában jutott földhöz, de a végrehajtás gyorsaságát és egyöntetűségét is csak ily módon lehet biztosítani. Természetesen előfordulhat, hogy olyan német lakos áttelepítésére is sor kerül, akinek ipari üzeme, kereskedése vagy valamely hasznot hajtó állami jogosítványa és egyéb vagyontárgya a telepítés során okszerűen nem használható fel. Ezért a 2. §-ban nem említett vagyontárgyak felhasználásának szabályozását a törvényjavaslat 3. §-a a minisztérium hatáskörébe utalja. A 4. § a telepítésre igényjogosultak egyes csoportjait sorolja fel. E szabályozás nem kíván az egyes kategóriák tekintetében fokozatot vagy bizonyos rangsort felállítani. Külön fel kell hívnom a figyelmet a 4. § (1) bekezdésének b) pontjára, amely csereingatlan juttatására nyújt lehetőséget. Itt kapcsolódik a legszorosabban a földreform befejezésének kérdése a telepítéshez. A 4. § (2) bekezdése az igényjogosultság kereteit az okszerű telepítés szükségleteihez mérten tágítja akkor, amikor a telepítés érdekében szükséges, nem 424