Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

15. 1946. április 1. földmíveléssel foglalkozó személyek (orvos, szülésznő, tanító, kovács, bognár, csizmadia stb.) részére is lehetőséget nyújt ház, kert és legfeljebb 2 kat. hold területű mezőgazdasági ingatlan és élethivatásuk folytatásához szükséges berendezések és felszerelési tárgyak juttatására. A törvényjavaslat szerint a telepítés során előnyben kell részesíteni a földmíves családból származó és élethivatásszerűen földmíveléssel foglalkozó hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat. A demokrácia alapelvéből következik, hogy áttelepíteni csak azokat lehet, akik áttelepülni önként hajlandók. A földreformra vonatkozó jogszabályokat kiegészítő, a kizáró okokra vonatkozó 5. és a lakóházak juttatására irányadó 6. § rendelkezései a telepítés természetéből önként adódnak. Bár a javaslat 2. §-ából következik, de a 7. § külön is kimondja, hogy a megváltási árra, s általában a telepes fizetési kötelezettségére a 600/1945. ME számú rendelet és végrehajtási rendeletei az irányadók. Az olyan lakóház megváltási áráról, amelyhez mezőgazdasági ingatlan nem tartozik, a javaslat akként rendelkezik, hogy a megváltási ár a házadó alapját képező — az 1927. évi 200 PM számú Hivatalos Összeállítás 9. §-ának (4) bekezdéséhez fűzött Utasítás (4) bekezdésében

33 megállapított — legkisebb haszonérték minden pengője után 15 pengő, mely összeget 40 pengős mázsánkénti áron tiszavidéki szokványminőségű búzára kell átszámítani. Ezek szerint egy jó állapotban lévő, szilárd anyagból készült kétszobás ház esetében, amelynek a haszonértéke 140 pengő, a megváltási ár 52,50 q búzának felel meg. 33 A házadóról szóló Hivatalos Összeállítás végrehajtásáról a 20 000/1927. évi PM rendelet (MRT 1927. május 28.) intézkedett. E rendelet mellékletét képezi a házadóra vonatkozó törvényes rendelkezések összeállítása, az 1927. évi 200. PM sz., és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 20 000/VII. PM sz. Utasítás. A két jogszabály közös szövegezésben jelent meg, úgy hogy függőleges oldalvonallal jelölték a 20 000/1927. PM sz. Utasítás szövegét és oldalvonal jelölés nélkül közölték a 200/1927. PM sz. Hivatalos Összeállítás szövegét. (MRT 1927. 1229-1384. pp.) Az 1927. évi 200. PM sz. Hivatalos Összeállítás 9. §-a a bérbe nem adott épületek, illetőleg épületrészek adóalapjának a tényleg bérbeadottakkal való összehasonlítás útján megbecsült haszonértékével foglalkozott. A 9. § (4) bekezdése azt mondta ki, hogy olyan helyen, ahol bérletek egyáltalában nem vagy csak szórványosan fordultak elő, a pénzügyminiszternek kellett a bérbe nem adott épületekre vonatkozólag időközönként összegszerűen megállapítania az adóalapul veendő legalacsonyabb haszonértékeket. Az ehhez tartozó Utasítás (4) bekezdése arról szólt, hogy a megjelölt helyeken adóalapul vehetett legalacsonyabb haszonértékeket további rendelkezésig miképpen kell megállapítani, így táblázatba foglalta a földből vagy vályogból épített rossz, illetve az uganilyan anyagból épített jó állapotban lévő házakat; ugyanígy a szilárd anyagból (kőből, téglából) épített rossz és jó karban lévő házakat - és a lakrészek (szobák) számát figyelembe véve megjelölte pengőben a legkisebb haszonbért. Külön rovatokban tüntette fel a további helyiségeket és a nyitott üzlethelyiségeket. (MRT 1927. 1261., 1265-1966. pp.) 425